Benkovics Gyöngyi: ott álltam 18 évesen motor nélkül
Az egész úgy kezdődött, hogy édesapám, testvérem, és párom is motorozik, így gondolhatjátok, hogy én is beleszerettem a motorokba.
Otthon van két Simsonunk, azzal tanított meg apum motorozni 15-16 évesen. Mivel akkor még nem volt jogsim, így persze csak erdőben meg földúton motorozgattunk. Aztán elkezdtem a B kategóriás jogosítványt, majd közben tesóm vett magának egy Derbi Senda nevezetű 50-es supermotot.
Minden vágyam az volt, hogy én is kipróbálhassam, de sajnos a magasságával voltak gondok, és mivel mindig ő használta, így csak nézegetnem volt szabad. Tesóm ekkor volt 19-20 éves. Aztán ahogy dolgozni járt, nem volt ideje már a motorozásra, így sokáig csak állt a Derbi. Én meg csak álmodoztam, hogy egyszer én is veszek egy hasonló mocit magamnak.
Közben lett egy párom (akivel azóta is együtt vagyok), neki pedig egy 125-ös Gilera endúrója volt, amit nagyon megszerettem, de ő korlátlan jogsit és nagyobb motort akart venni, így sajnos meg kellett válnunk tőle.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Telt az idő, tesóm és barátom is, amint megcsinálták a jogsit korlátlanra, vettek maguknak nagy mocit. Tesóm egy 750-es Yamahát, barátom pedig egy 600-as Suzukit. Már csak én maradtam motor nélkül, így tesóm bejelentette, hogy akkor használjam a Derbit.
Barátom segített megszerelni, felkészíteni a használatra, és néhány alkalommal tudtam vele menni, majd kedves testvérem közölte velem, hogy eladja. Persze összetörte a szívemet vele és ott álltam 18 évesen motor nélkül.
Egyik ismerősöm szólt, hogy van egy eladó Yamaha DT-je, öreg, kicsi hibával, aránylag olcsón. Lett is volna rá pénzem, de volt egy nagy vitánk ebből anyummal, illetve barátom is addig-addig rágta a fülem, míg végül lemondtam róla. Na hát akkor újra összetörték a szívem, hogy gyerekkorom óta erre vágytam és olyan közel volt, de mégsem lehetett.
Ugye akkor érettségiztem, majd szakmát tanultam, így nem volt pénzem egy normális 50-es mocira. Aztán persze munkát nem találtam és egyszer csak jött a telefon, hogy településen belül egy pár hónapos munka indul, érdekel-e? Hogyne érdekelt volna, elvállaltam és tavaly decemberben el is kezdtem dolgozni. Az első két fizumból
pedig elindulhattam mocit venni.
Rengeteget nézegettem a neten, telefonálgattam össze-vissza, de sehol nem volt olyan, ami jó lett volna. Egy hirtelen támadt ötlete volt páromnak, hogy egyik ismerősének van egy Yamaha DT 50-ese, megkérdezi nem adná-e el. Á mondom úgyse fogja, nincs olyan szerencsém…
Felhívta a párom, és azt mondta a srác, akár azonnal el is vihetjük. Még ráadásul helybéli volt, elmentünk és megnéztük. Azonnal beleszerettem. Igaz kicsit öreg a csajszi, és vannak rajta esztétikai hibák, de felújított blokkja volt.
El is hoztuk pontosan Február ötödikén. Szép kis fagyos-jeges nap volt, de ez sem számított, felpattantam rá és már húztam is a gázt neki. Azóta kapott egy új gázbovdent és egy „sweet cat” nevezetű cicás matrica díszíti. Terepen még nem nagyon mertem kipróbálni, mit is tud igazán, de ami késik nem múlik.
