Babarczy Brigitta
Hogy hol kezdődött a motor szerelme nálam? Sokáig gondolkodtam ezen, míg meg nem pillantottam a szüleimnél a nappaliban a vitrint. A vitrinből egy motor modell nézett vissza rám ugyanúgy, mint gyerekkoromban.
Gyerekként a vitrinbe a törékeny tárgyak miatt nem szabadott begyúlnom, így mindig csak néztem a kis motort, néha kivették a szüleim, akkor megcsodáltam megforgattam, de csakis nagyon óvatosan. Ahogy a gyerekek a játékbolt kirakatát nézik, én úgy álltam a nappaliban a vitrin előtt.
12 éves voltam, mikor jött édesapámnak egy lehetőség, hogy megvegyen egy robogót nagyon jó áron. Senki a családban nem támogatta jobban, mint én, hogy „úgy is mindig erre vágytál”, „vedd meg te is, azt mondod, hogy jó áron van”, „nézd milyen kicsi, könnyen elfér a garázsban”.
Belement, sikerült rávennem , hogy megvegye. Persze természetesen magának, én csak őt támogattam. Hazahozta a kis kék apró kerekű (elvileg orosz) csodát, és én úgy néztem arra a kis motorra, mintha a világ legdrágább, legmenőbb játéka lett volna.
Nem sokáig tudtak vissza tartani, hogy először csak kitámasztva a kertben üljek rá, aztán jött a csak beindítom fázis, végül az apa „Csak megpróbálok menni vele”. Sok könyörgés és rengeteg ígért árán rávettem a szüleim, hogy csak és kizárólag az utcánkban, mehessek vele.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Közben Apu elkezdte felújítgatni, biztonságossá tenni. Jöttek az új indexek, kerekek, visszapillantó tükrök. Szépen lassan újjá varázsolódott a szememben a kis járgány. Anyu persze már rettegett, mi lesz ebből, de valahogy nem lepte meg, hiszen ahogy ők mondták mindig, én igazából fiúnak készültem.
Mentek a hónapok egymás után, és én csak élveztem az utcában való „száguldást”. Aztán elkövetkezett az első balesetem, elcsúsztam. Természetesen Anyu születésnapját ünnepeltük éppen. Az egész család megrémült, hogy a kis törékeny kislány elesett a motorral.
Eléggé visszavetette az önbizalmam a motor felé. Ráadásul sajnáltam a kis gépet. Soha nem törtem még el semmit. Elég sok idő volt, mire újra motorra ültem, nem is igazán ment, de úgy volt vele Apu, ha már nem is fogok motorozni, legalább ne féljek tőle, üljek vissza.
Addigra ő megvette magának az új csoda robogót, teljesen újonnan a boltból. Mert ő a robogót közben már munkába járásra használta. Mivel a baleset nem tartott vissza attól, hogy vissza üljek a motorra, döntés születet otthon, rendben van a motorozás, ha megcsinálom a jogosítványt.
Több se kellett, felkerestük az akkori legközelebbi motoros iskolát, és írásos szülői engedéllyel megkezdtem a KRESZ tanulást. Nem állt tőlem messze a KRESZ, hiszen nem sokkal előtte voltam a Budapesti KRESZ versenyen, miután az általános iskolában megnyertem a KRESZ versenyt.
A KRESZ vizsgámra a váron át még a bátyám vitt el, mert nem utaztam ennyire messzire egyedül. A mai modern vizsgázás helyett még papíron töltöttem ki. Sosem felejtem el, mennyien meg voltak lepődve a motoros iskolában a tanuló társak, a KRESZ oktató, a vizsgáztató, hogy én bizony „M”-es jogosítványt szeretnék.
Abban az időben még az is fura volt, ha valaki „M”-es jogsit csinált, nem hogy az a valaki egy lány legyen. Nem is sikerült elsőre a KRESZ. Na bumm megnyugtattak, hogy ez azért nem olyan ritka, hogy valakinek nem sikerül elsőre.
Végül jött a rutin pálya, ott már nem volt gondom, majd a forgalom. Mind a két helyen – bár nekem a robogós jogsihoz nem kellett tologatni a motort – mind két vizsga biztos megtolatta velem a robogót, hogy biztosan elbírom-e.
És sikerült, végre teljesen szabályosan jöhetett a motorozás utca korlátozás nélkül. Egy álom vált valóra, mikor Apu közölte, hogy a kis csodajárgány akkor innentől kezdve az enyém lehet.
