Az igazi nők motoron is dögösek
Minden nő arra törekszik, hogy dögös legyen, motoron pedig még inkább előtérbe kerül ez a kérdés. Csak ahogy telnek az évek, mindenkinek mást jelent a DÖG.
Egy amerikai motoros csaj blogján olvastam a felháborodott bejegyzést, hogy az utóbbi időben felüttötte a fejét az interneten mindenféle forrónadrágos, café raceres csaj motoros fotója. A blogjában azt feszegeti, hogy ezek vajon tényleg igazi motoros nők vagy csak felültek egy divathullámra.
Szerintem amúgy mindegy. Tisztán emlékszem rá, hogy amikor közelebb kerültem a motorozáshoz (először csak utasként), elsődleges szempont volt, hogy jól nézzek ki hátul. Nem dicsekvésképpen mondom, de huszonévesen igazán nem sokat kell tennie ehhez egy 180 centis, hatvankilós nőnek. Van az a kevés ruha, amiben menet közben is látszik, hogy (jó) csaj vagy.
Aztán persze telnek-múlnak az évek, és gyűlnek a negatív tapasztalatok. Először csak a lábszáradat égeti meg a kipufogó – veszel vádliközépig érő bakancsot vagy csizmát, ami még mindig nagyon dögös. Aztán a csizma szára fölött égeti meg a lábszáradat… jöhet a miniszoknya meg a forrónadrág helyett a strech leggings. Aztán felborulsz a motorral, és kiszakad a leggings, jöhet a farmer.
És ez így megy évről-évre, mire a spagettipántos pólóból a hosszú ujjú pulóver és a farmerdzseki után rendes protektoros motoros kabát, a forrónadrágból pedig a kabáthoz illő nadrág nem lesz.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
THE WOMEN’S MOTORCYCLE EXHIBIT // BEHIND THE SCENES // LANAKILA MACNAUGHTON from Austin Will on Vimeo.
A fent említett blog igazából egy negyvenes, lányos anyuka kiborulása. Generációs különbség van a képeken és a filmen szereplő csajok, és őközte, pedig a fényképei alapján ő is elég dögös még most is. Nyilván lelki szemei előtt látja a saját lányát ugyanilyen szituációban, és előre fél, hogy mi lesz vele. Ezért szoktam gyakran mondani én is, amit sok más korombeli emleget, hogy „bárcsak újra kezdhetném a mai tapasztalatommal”.
Huszonévesen még nincs az emberben félelemérzet, nem számít, hogy valami veszélyes… pontosabban de, az számít, ami minél veszélyesebb. A motorozás is ilyen. Ha belegondolok azért is kezdtem motorozni, hogy kiborítsam a környezetem, hogy nő létemre ilyen veszélyes dolgot művelek. Megfelelő biztonsági felszerelés nélkül pedig még jobban kiakadnak az emberek.
De előbb persze jól megnézik a seggedet hátulról, utánad fütyülnek, vagy más módon fejezik ki tetszésüket. Ezért megéri. Vagy mégsem?
