Motorozni menő, csak megtanulni nem egyszerű
Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy egyszer motoros jogosítványt szerezzek és legyen egy kétkerekűm, ami nem lábbal hajható csak. Végül ez valóra is vált, sőt, közben motoros szakoktató lettem. Számtalan problémával találkoztam a tanulmányaim során, ami minden motorosnak nehézségeket okoz.
Én is gyorstalpalón vettem részt az alap oktatáskor, mert szinte a nulláról indultam, egy számomra akkor elég nehéz motorkerékpárral és nem volt lehetőségem a kezdetekben egy kisebb, könnyebb motoron gyakorolni. Ennek eredményeképpen számtalanszor dőltem, estem el a tanulómotorral, és mai napig mumusként kezelem például a kis íven való megfordulást, mert ott volt a legtöbb bukásom az oktatás során.
Viszont annak nagyon örültem, hogy nekem megtanították az emelkedőn való elindulást. Nem mondom, hogy könnyen ment, és nem féltem, de sok szorult helyzettől mentett már meg a közutakon. Az ismerőseim 99%-ának ezt nem mutatták meg, nem beszéltek róla, amiből voltak problémáik.
Például egy női motorosnak általában már az nehézséget jelent, hogy leérjen a lába az aszfaltra, nem hogy még emelkedőn gyorsan ki kelljen találnia, hogy miképp is indul meg felfele, a tőle akár ötször nehezebb motorkerékpárjával úgy, hogy ne guruljon vissza a mögötte álló autóra, de a motort se pörgesse tiltásig.
Motorozni menő
Sokszor tapasztalom azt is, hogy a motorozásra sokan úgy néznek, mint egy menő, „magamutogatósdi”-ra. Nem támogatom, hogy a nyári melegben, strandpapucs-rövidnadrág párosításban felüljön a delikvens a sportmotorra. Szerintem az ilyen gondolatokat már az iskolában le kellene tisztázni, be kellene mutatni a remek motoros balesetes videókat, és igenis elrettenteni az ilyen trehányságoktól a tanulókat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Sokan nem gondolnak bele, hogy ez mennyire veszélyes közlekedési mód. Itt nincs légzsák, nincs egy kasztni körülöttünk, mint szinte bármelyik másik járműnél. Itt csak a tudásunkra, a ruhánkra és néha a szerencsére hagyatkozhatunk.
Az oktatóknak nem szabadna csak annyiban megtanítani a tanulót, hogy a rutinfeladatokat képes legyen egyszer helyesen bemutatni vizsgára és utána igyekezzen nem elüttetni magát a forgalomban. Itt többre van szükség!
{tweetme buttontext=Kattints és Tweetelj!}Nagyon meg kellene reformálni a motoros oktatást, {/tweetme}mert nagyon sok oktató csak arra hajt, hogy a tanuló megcsinálja valahogy a rutinvizsgát, a forgalmival majd lesz valami, de nem készítik fel őket a valóságra, hogy milyen veszélyek rejlenek ebben a kategóriában. Jobban kellene ellenőrizni ezeket a tevékenységeket, de maga a vizsgákat is másféle szemszögből kellene megközelíteni.
Legjobb lenne, ha esetleg az ORFK megtámogatna egy projektet az NFM segítségével, hogy a friss jogosítvánnyal rendelkezők kapjanak 1 db legalább egy napos ingyenes vezetéstechnikai tréningre lehetőséget. Akkor ellenőrzött körülmények között fel lehetne mérni, hogy mit tanultak / mit nem tanultak meg és felkészíteni őket jobban a közút veszélyeire.
Tanácsos lenne csak olyan szakoktatóknak oktatni a motorosokat, akik maguk is képesek az elvárásokat felülteljesíteni, bár tudom, hogy ez nehezen ellenőrizhető le sajnos. Minden évben újra és újra le kell vizsgázni elméletből az oktatóknak. Lehet, hogy gyakorlatból is kellene időközönként?
Részlet Kiss Emese szakoktatói szakdolgozatából.
