A “Szöcske”, avagy a Honda VFR 800 A első hatásai egy “kezdő” női sofőrre
Már tavaly is éreztem, hogy brutál nagy számomra a teste hiába vagyok „egész magas” a 172 cm-rel, de valahogy nem érzem magam komfortosan a vezető szerepben. Persze éreztem és élveztem akkor is és most is, hogy nem egy henger dolgozik a popóm alatt (a saját motorom egy Honda CBR250).
Tavaly fel lett újítva az ülés – szivacs feltöltést, új műbőrt kapott -, így a sokkal puhább, kényelmesebb volt számomra. A lábam enyhén behajlítva, teli talpon leér a földre. Egyedüli kihívást a sztender felhajtása okoz, mert a bukógomba elhelyezkedése miatt, abba pont beleér a vádlim, de megoldottam – még fel is ujjongtam -, mert tavaly nagyon nehezen sikerült.
Nincsenek rövid ujjaim, elég erősek is (zongora, gépelés, masszírozás), de azért erősebben kellett dolgoznia az kéz-alkar izmaimnak, hogy behúzzák a karokat. Persze pár váltás és fékezés után már fel sem tűnt. A nagy test, lassú tempónál nehezebb illetve más volt irányítani. Na igen, ő nem a szlalompályára termett, főleg, hogy a fordulási rádiusza 1,7 méteres -, de amint már nem 5-10 km/órával gurultam, érezhetően könnyebb volt irányítani.
A városi „csordogálás” után végre jöhetett a főút. Párom előttem az enyémmel, ő ismeri az utat, az előttünk haladó 3-4 autó után mi is megelőztük a 80-nal alig haladó kistehert. Visszaváltottam, de nem húztam annyira, hogy „megugorjon”.
Rövid idő múltán a személyautók eltűntek előlünk. Sima, egyenes útaszakasz, forgalom szinte nulla. Párom int, hogy menjek. OK, megkaptam a végleges, most már visszavonhatatlan engedélyt a gázadásra. Visszapillantóba pislantás – senki, hátra fordulás – senki, szemből senki, akkor visszaváltás és gáz.
Szépen, simán gyorsít a gép. Egyenletesen gyorsulok, ahogy húzom a gázt, majd egyszer jön egy löket… Volt már szerencsém „angol”, 1,8-as Honda Civic-et vezetni és érezni a V-tec szelep munkálkodását, illetve az én kis Jazz-emben is van már iVTEC, de össze nem hasonlítható ezzel az élménnyel!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az első rész után úgy éreztem, hogy kell méééég, egy nem volt elég, de bevártam a párom. Másodszorra már jobban adtam az élvezetemnek és jobban meghúztam a bajszát, ráhasaltam a tankra, bebuktam a plexi mögé, visszaváltottam, gyorsultam és egyszercsak újra jött az ugrás-szerű extra ráadás. Kezdtem kapizsgálni, hogy miért is élvezi ő ezt annyira.
A célnak kiszemelt benzinkút felé kb. félúton megálltunk csak azért, hogy minden rendben van-e nálam. (Miért ne lenne?!) És itt jön a „rosszabb” része. Nem állítottam le, csak ültem rajta üresben kb. 2 percet. Igaz meleg volt alapból, de nem volt már kánikula (kb. 19 óra felé járt), de az a hőmennyiség, amit kinyom magából a blokk, a mindkét oldalára szerelt hűtő és annak ventillátora, az valami kegyetlen! Ennyi idő alatt még a fejem tetejéről is folyt a víz.
Nem egy városi munkába járós motor. Hiába a vízhűtés, azért nagyon meleg lehet rajta ülve egy dugóban araszolva.
De tudom, nem álló helyzetben kell rajta lenni, de azért menet közben is érezhető a lábszáron a hő. Ezek után visszaülni a kis CBR-re felüdülés volt a hő szempontjából (is).
