fbpx

A quados gyerek és a földművesek

Gyerekek kvadonSokan nem értik, hogy miért nem nézik jó szemmel a gazdák a földeken döngető motorosokat és a kvadosokat. Pedig ha kicsit megnéznék az ő szempontjaikat is, akkor láthatnák, hogy nekik a megélhetésük múlik azon a földön vagy veteményen, amin mások nagy gázzal hobbiból áthajtanak. A következő történethez kell egy kis előmagyarázat. Klasszikus falun lakunk, a házak mögött kert és szántó található. Nem nagy a saját rész, fél hektár sincs (a régi mértékegységek kedvelőinek: 1200 négyszögöl). A sajátunkon kívül egyik felől két, másik felől egy szomszéd területét is műveli apám, a földek vége egy lovarda legelőjéhez ér ki, aminek végén egy rozzant kerítés semmiben nem akadályozza meg a vadakat, hogy a Kapos folyót övező lápos-erdős területről bejőve kedvükre lakmározzanak.

Idén a négy területből egy tritikáléval (egyfajta hibrid takarmány gabonával), három kukoricával volt bevetve. A vadkár miatt sok fej volt a földön, amit a kombájnozás előtt nem tudtam mind fölszedni idő hiányában, tehát a kombájn hagyta tarlón kellett összeszedni, amit a gép elhagyott. Hat-hetedik szomszéd egy rokon srác, tőlem kissé idősebb, 41-42 körüli, van egy 5-6 éves forma fia. Ugyanolyan kezelhetetlen, mint az apja volt ilyen idősen. Nem kell nyomorogniuk.

Szóval szedjük apámmal a kukoricát a földről, és motorhangot hallok. Nem is motor ez, fölnézek, akkor látom, hogy egy quad. Csak apám észre ne vegye, mert akkor megint indul a litánia!

Egész álló délelőtt dünnyögött a kis szutyok. Egyszercsak közeledik a hang. Látom ám, hogy a föld végi iszaptenger kellős közepén jön a gyerek, utána az apja robogóval. Úr Isten. 5-6 éves gyereknek motorhajtású járgány a kezébe! Még akkor sincs ez rendben, ha az apja ott van, és ügyel rá.

Korosztályi tulajdonság, hogy ilyenkor még nem képes fölfogni a dolgok jelentőségét, és ez nem az ő hibája. Ráadásul más földjének a határát se tanulja meg tiszteletben tartani. Az apja meg beleviszi az iszapba a sima robogót! Na, szép dolgokat tanul a gyerek. Csak apám szóvá ne tegye!

Közelebb jönnek, az apuka odaköszön, én vissza. Vigyorog. Elmennek, ráadásul a szőlőhegybe vezető közútra! Na mondom, szólok, még mielőtt más teszi meg. „Szerinted normális?” „Nem. Kik voltak ezek?” Mondom neki. „Soha az életben nem lesz értékteremtő ember! Menő, az lehet, de értéket egy fillért nem fog teremteni soha az életben!”
Egyet kellett értsek vele. Ismerem őket.

Aztán egy ideig csönd volt, reméltem, ennyiben marad a dolog. Aztán valahogy ráterelődött a szó apám egyik haverjára. „Mer az is! Azt mondta, fiatalkorában nem adatott meg, hogy lehessen motorja, most legalább kiéli magát! Ötvenvalahány évesen! Normális?!” „Nyugaton divat ez – mondom, bár ne mondtam volna – ha kirepültek a gyerekek, utána csinálják, amit fiatalon nem tudtak.”

Elkezdődött a fogyasztói társadalom szidása, amivel persze egyetértettem, és valahogy sikerült elterelni másfelé a szót, mielőtt annyira földühödött volna, hogy megint engem meg a néhai motorozásomat kezdi őrjöngve-üvöltve szidni. Szerencsére a munka jól haladt, és jól is sikerült, ez terelte legfőképp el a szót. De megerősített elhatározásomban (amíg a szüleim lesznek, nem lesz motorom, és a biciklire se ülök föl, ha egy mód van rá), hogy olyan gyűlölettel nyilatkozott megint a motorosokról meg a motorozásról.

Igaz, nekem is az a véleményem, hogy egy hatéves forma gyereknek más játékot kellene találni, nem a környezet károsítását a levegőszennyezéssel, és a fű kifötretésével, meg kéne tanítani egy kis tiszteletre mások iránt is. Ezzel a felével maximálisan egyetértek. Viszont a haverjának a lefikázásával abszolút nem.

Most 60 az ipse, egy Simson blokkos Mini Rigája van enyhe chopper feelinggel. Közlekedésre használja és nem majomkodni. Nem fér a fejembe (pedig hely az van benne bőven), mért fáj ez annyira neki?

 

Fotó: 123rf, khunaspix

Vidék

Vidék

Üdv, Szeva! Vidék vagyok Kaposfőről, de 11 évig Győrben éltem, ott nagyon aktívan építettem motorokat. Elsősorban Jawákkal és CZ-kkel foglalkoztam, de sokféle vas fordult meg a kezeim közt. Jelenleg 50-esekkel dolgozom, csekély szabadidőmben, mert amúgy tanár, kétgyerekes apuka és falusi vagyok. Széles utat, balesetmentes motorozást!

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x