A mindenre is jó túramotor: Honda NT1100 DCT 2022 teszt
Amikor az ember lánya épphogy 54 kilót nyom, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon elboldogul-e egy 238 kg-os, „ezeregyessel”?
A Honda tervezői igazán kitettek magukért, amikor megalkották az NT1100-as túramodellt. Az első ránézésre is tiszteletet parancsoló megjelenés azonban csalóka, semmivel sem nehezebb kezelni, mint a kisebb testvéreit. A DCT (dupla kuplungos automatikus) váltó, az ergonomikus ülés, az állítható plexi mind alkalmassá teszi egy hosszú, kényelmes túrára, de akár egy városi gurulás is abszolút élvezhető vele.
Első hallásra a 238 kg-os súly soknak tűnik, azonban a motor nagyon jól ki van egyensúlyozva, így a tologatás sem okozott problémát, természetesen sík terepen. Az alacsonyabb termetűek jobb, ha mennek egy-két próbakört vele vásárlás előtt, ugyanis az én 172 centimnek éppen megfelelő volt magasságra.
A plexi a legmagasabb állásában volt kényelmes, ugyanis mind magasságban, mind dőlésszögében állítható. Ennek köszönhetően azonban teljes szélárnyékban motorozhattam, ami egy naked bike után igencsak szokatlan élmény volt.
Beköszöntött a túramotorozás új korszaka: Honda NT1100
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik.
Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé!
Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
A látszólag kilógó dobozokat szintén úgy tervezték, hogy akár városi közlekedésre is alkalmas legyen a motor. Az első ismerkedés után gond nélkül tudtam előregurulni a lámpához a kocsisorok között. Talán egy-két olyan helyzet volt, ahol egy kisebb motorral könnyebben boldogultam volna.
Ha már szóba kerültek a dobozok:
amellett, hogy nem lógnak ki a motor vonalából a kelleténél jobban, meglepően sok mindent el lehet pakolni bennük. Mivel széria felszereltséghez tartozik, így aki ezt a modellt választja automatikusan kapja hozzá a dobozokat is. Egy laptop táska könnyűszerrel belefért és még az eső miatt sem kellett aggódnom, hiszen maga a doboz is jól zár, de ha ez nem lenne elég, a benne található táskák vízállóak.
Az egyetlen amire érdemes figyelni, hogy fel-és leszálláskor a lábunk beleakadhat a doboz sarkába, azonban a megfelelő technikával és egy kis megszokással ez is könnyedén elkerülhető.
Lapozd végig a galériát!
Az ülés és annak pozíciója is a sofőr kényelmét hivatott szolgálni, hosszabb túra során sem fárad el rajta az ember, így ez tipikusan egy „ugorjunk le az Adriára” motor. Az egyetlen, amit negatívumként említeni tudnék az, hogy a lábtartó nekem pont útban volt mikor megálláskor le kellett tennem a lábamat. Ilyenkor jól jön a hosszú virgács, így mindig vagy a lábtartó elé, vagy mögé tettem le a lábam, a harmadik, legkevésbé kényelmes verzió, hogy nagyobb terpeszben a lábtartó mellé támasztom be.
Az elektronika elképesztő, szinte űrtechnikának tűnik egy régebbi modell után. Annyi gomb van a kezelőfelületeken, hogy az ember hirtelen azt se tudja mi mit csinál, hova kapja a fejét. A motoron két kijelző is található, ennek egyrészt a sokféle lehetséges vezetési mód, másrészt a rengeteg elérhető információ az oka.