A hangyakirálynő bedurcult – Honda NC750S 2015 teszt
Az NC700 utódja az NC750S lett, hozzá is nyúltak bátran, és szerintem sokat javult! Kifejezetten felcukkolták azzal a plusz 75 cm3-vel és szépen motorozhatóvá vált, igazán bejött a guriga.
A régi modell kellemesen stabil, de néhol vérszegény vasacskájából egy jó kiállású, igazán jólelkű és egész használható vas lett, gyakorlatilag általános motorozásra: mindennapi használatra, túrázásra egyaránt szuper, és ha kanyarvadászni vágysz, na ott igazán jól érzi magát ő is, nem csak te.
A meztelen igazság: jó, nekem bejön.
Külsőleg a jószág szerintem hangyakirálynős tekintetű lett, mert átfaragták a külsőt is, nemcsak a belsőt. A sok eltérő színű műanyagot és fényezést normális két színt használó motor dizájnra cserélték, az egész motor összességében egy nyúlánk dizájnú szép meztelen vas lett. Az ívek és a formák kecsesen nyújtottak, a tükör szögletes külső formájának íve harmonizál a tank szögletével és ívével, igazán átgondolt, csinos részletek.
A pakolhatósága a tank helyén lévő csomagtartóban még mindig űberkirály dolog szerintem, nem kell feldobozolással rondítani a jószágot. Valljuk be: a mastercard kevés azért, meg az se rossz amikor a bukót, apróságokat nem kell állandóan felügyeletre elsózni. A tank az ülés alatt szerintem jó helyen van, a motor súlypontjába nem szól bele, sőt, szerintem nagyon is rendben van. Az ülés marha kényelmes, kicsit jobban felhúzott térdek és egyenes háttartás, nekem ez is rendben volt.
Ráülve feltűnik, hogy pont a combnál jól szélesedik a vas, olyan jól bele lehet kapaszkodni a tankba térdekkel, az az ív ott nagyon el van találva. Össze lehet vele símulni rendesen, nagyon ergonomikus az egész. A plexi szélvédelme az én magasságomban szuperül van beállítva, 140-150-nél még nem akart leszakítani a szél, pedig igen kicsi a műanyag a motor elején. Imádom az ilyen megoldásokat, amikor sikerül a dizájnt és a használhatóságot tűrhető kinézetbe gyurmázni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az gondolom hogy a 700-as összes jó tulajdonságát sikerült átemelni, bónuszként ráhajítva pár lóerőt, megtartva az alacsonyabb fogyasztást (4,5 litert kajált, pedig mentem vele 150-et is időnként – lestem is rendesen!). Tankolásnál ami bosszantó, hogy valahogy úgy van kialakítva a pisztoly csövét támasztó belső terelőlemez a tankban, hogy ha nem figyelsz oda rendesen, olyat tud visszafröcskölni, hogy benzinben fog fürdeni a guriga. A hangja beindításkor kellemesen dorombolós, mélyre hangolt de nem hangos. A tükör jó nagy lapát, jól látni benne mindent, jó helyen van és elég nagy is.
A 6 sebességes váltóval rendesen lehet gépészkedni, jobban adagolhatjuk a pacikat, és háromezernél elkezd piccánrugós érzésed lenni (hová kapaszkodjak, ne ronnyáááámááánkialólaaamfiling). A gázkartól nem válik idegessé, de mégis érzed az erőt, szóval marha jóindulatú vasat raktak megint össze a japók. A váltó karakteresebb, keményebb lett, de már nem az a vajpuha hondás váltó, viszont ugyanaz a mérnöki pontosság jellemzi.
A kanyarokban nagyon toleráns, igazán önként beledől az ívbe és türelmesen teszi a dolgát a szarabb útminőségű Íveken is, megbízhatóan visz tovább, nincs viháncolás. A Honda futóművei a mi útjainkra szerintem jól vannak hangolva, ez kellemesen feszes, mégis finom mozgású a vas. Egyetlen kellemetlensége, hogy szét nem tudod pörgetni: 6700 körül letilt és mehetsz a sóhivatalba forgatni a mókuskereket. A fékek finoman adagolhatóak, szépen simán teszik a dolgukat, egyenletes a végtelenségig: azt csinálja amit mondasz.
Kinek ajánlom: fejlődő motorosoknak, néhány éves jogsisoknak, akik még nem akarnak 100 lóra ülni (kb. 55 paci dübörög benne), de már szeretnék azért érezni a lelkesedést, ami egy jó kis gurigából kifér. Nagyszerű társ lesz, szerintem évekig szerethető mindennapi és túra útitárs. Mezíten jóság.
