fbpx

Bezárt a Rocktogon!

rocktogonOly sok év rockolás után sajnos bezárta kapuit a Rocktogon – sokunknak fűződnek szép emlékei a Mozsár utcai klubhoz.

Szeptember 26-án volt az utolsó buli a szórakozóhelyen, s elbúcsúztatták az ott lévők a Rocktogont. A lekötött koncertek ugyanúgy meg lesznek tartva októberben, csak éppen a Művész Underground nevű helyen.

Amikor megtudtam, hogy már nem mehetek le többé a meredek lépcsőn, és nem élvezhetem a Rocktogon hangulatát, nagyon elszomorodtam.

Sok évig számított a törzshelyünknek, és nem egyszer táncoltuk szét a cipellőinket a koncerteken, s az igazán imádott rock discoban, ahol már fogták a fejüket a DJ-k, amikor megláttak, mert mindig mentünk a listánkkal – egy idő után nem kellett a papír, elég volt a jelenlétünk…

2009-ben, amikor felköltöztem Püspökladányból a fővárosba, rögvest rátaláltunk egymásra: a Rocktogon és én. Két jó barátra leltem ott, a ruhatárban időnként dolgozó Sanyira és az akkori üzletvezetőre, Balázsra.

Sokszor be sem jutottunk a csajokkal a klub belsejébe, mert a ruhatárnál beszélgettünk órákig. Emlékszem, Balázs mindig azzal szívatott, hogy már nem árusítják a kedvenc sörömet – sosem hittem neki. Még akkor sem, amikor tényleg igaz lett a dolog. A ruhatárnál győzködött, hogy menjek be a pulthoz és nézzem meg, igazat mond. Szörnyű volt a felismerés!

Aztán, amikor visszaköltöztem Ladányba, megszakadt a Rocktogonba járás, csak ritkán, amikor feljöttem Budapestre, látogattam meg a fiúkat. S végül, évek múlva, ismét a fővárosba cuccoltam fel, de ekkor már nem voltak ott a srácok, s kicsit elmaradt az életemből a Rocktogon…

Változtak az idők, de most, hogy írom ezt a cikket, törnek elő belőlem az emlékek. A sok „ereszd el a hajam” buli, a hajnali hazabuszozások…

A legnagyobb az volt, amikor az unokatesómmal, Andival cipeltük haza hajnalban a buszon a táblát, amit kaptam Balázstól. A hatalmas, halálfejekkel tele festett táblán, motorláncból volt megformázva a „Taxi” felirat, ugyanis akkoriban taxi szolgáltatást terveztek a Rocktogonból hazafelé tartóknak, de mégsem jött össze a dolog, ezért megkaptam emlékül a táblát.

Mondanom sem kell, szétröhögtük magunkat a buszon, főleg azért, ahogyan néztek ránk az utasok… Van az a pont, amikor az ember annyira elgyengül a nevetéstől, hogy menni is alig bír és még cipeli a bazi nagy, súlyos táblát…

Száz szónak is egy a vége: sajnálunk, Rocktogon és köszönjük, hogy voltál!

Ajánlom másoknak is
NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x