A Bishop tetováló géppel készült Alien
Megszületett, kiszakadt a valóságba az évek óta tervezett Alien-tetoválásom, mégpedig egy különleges tetováló géppel varrva.
Nem hittem, hogy ilyen csoda születik, amikor Akasha barátnőm, aki tetováló művész, az Alient szánta a születésnapomra.
Sikerült igazán olyanná varázsolnia, a már ezerszer lerajzolt, kivarrt, kultikus figurát, hogy igazán illeszkedjen hozzám, ugyanakkor a saját stílusát is belevigye.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Az alapforma már évek óta bennem volt, tudtam, hogy ebben a pózban szeretném magamon tudni az Alient, de sokkal részletgazdagabbá tette Akasha, hiszen ez a lény, mely H. R. Giger fejéből pattant ki, messzemenően aprólékos kidolgozást igényelt.
Mivel fekete-fehérben akartam az Alient, a tetoválónak meg kellett oldania a „sárkány” fémes hatását, hogy hűen tükrözze még így is a néhol zöldesen, máskor szürkésen fémes színvilágát.
A játék az árnyalásokkal alienessé tette a mintát. Több alkalommal mélyített a fekete színeken, majd amikor a fehéret beletette a képbe, hihetetlen hatást keltett a rajz.
Az utolsó előtti alkalommal közölte velem, hogy „ja, a tetováló gép neve Bishop”. Mondom, tessék?! Jót nevettünk. Hihetetlen: az Alien-tetoválásom Bishop-géppel készült… Nehéz ezt feldolgozni – csak még jobban lebegtem az örömmámoromban… (Bishop a filmben szereplő robot neve.)
Körülbelül 12 éves lehettem, amikor először láttam A nyolcadik utas a Halált. Rögtön megfogott a film, valahogyan nekem mindig az volt szép, ami másnak félelmetes. Aztán egyszerűen az évek alatt csak mélyült a bűvölet, a tökéletesen határozott, de a fejforma miatt mégis lágyságot tükröző Giger-alkotás iránt.
A sorozat harmadik részében hangzik el a mondat, mely a tetováláshoz dukált: „Minden lényben él egy új kezdet, egy új élet reménysége.” Remek asszociáció a jelenetben, amikor megszületik a lény, miközben a börtöntelep „papja” beszél, s kiejti e szavakat. Számomra azt jelenti, hányszor születünk újjá életünk során. Nem tehetünk mást, vagy feladjuk, és a porban fetrengjük le ezt az életünket, vagy azt tesszük, mint a főnix madár.
Az utolsó fázisban következett az, amit mindketten nagyon vártunk Akashaval: a piros háttér, mely spontaneitást tükröz, mintha csak egy hatalmas fröccsenés lenne, de mégis az Alien árnyéka. Szinte kitolta a térbe a lényt, s várnánk, hogy mindjárt ugrik…
Fantasztikus élmény volt a születése, sokat gondolkodtam a tetoválás közben, ami nekem felér egy terápiával. Az érzékeny részeknél persze fájt, de amikor ellazulhattam, behunytam a szemeimet, és szabadjára engedtem a gondolatimat, hadd kószáljanak mindenfelé.
S érdekes, megfigyeltem magamon, hogy amikor tetoválnak, olyan, mintha utaznék, inspiráló gondolataim születnek és sikerül másképp rálátnom az életemre. Ez most nagyon komolyan hangzott, de talán azért van, mert nem a megszokott rutinos napomat élem, hanem teljesen más helyzetben vagyok. Megtehetem, hogy kikapcsoljak, és csak úgy vagyok, mert nem tehetek mást, egy tapodtad sem mozdulhatok sem a tetováló székből, sem a vonatülésről.
Így született hát meg, formálódott, s teljesedett ki az eddigi legszebb minta rajtam: az Alien.