A bal kéz a bugi, a jobb kéz a rock – Lakeside Weekend Huszonegyedszer
Idén huszonegyedszer rendezte meg a Prison Band frontembere Cactus Agárdon a Park Kempingben a Lakeside Weekendet, melyhez pár éve csatlakozott a NAAF (Nemzetközi Amerikai Autós Fesztivál) fő szervezője Békési Robi, akinek az augusztusi komáromi erődbéli USA autós happeninget köszönhetjük.
Huszonegy. Amerikai szemmel a nagykorúság küszöbe. Ám mégsem kerek. Mit lehet tenni, hogy a huszadik, jól sikerült jubileumi után is jöjjenek a népek? Semmit. Illetve mindent. Maradni a jól bevált és egyszerű receptnél, kerülni a múló divathullámokat, a mesterkélt manírozottságot. Jó hangulat, lazaság, remek zene, vízpart. Ennyi. Nincs szükség többre.
Valószínűleg erre döbbent rá a több ezres tömeg is, hiszen már a Lakeside-on is mínusz napokkal kezdődik a móka. Hivatalosan csütörtök délelőtt tíz órától hétfőig tart a hosszúra nyúlt hétvége, de kedden leérkező Cactusékat már Pre-Lakeside-ozók várták, nem is kevesen.
Társaságunkat pedig az egyik lelkes segéderőnek, Ticonak köszönhetően idén is kellően szeparált, veszélyre felhívó táblákkal lefoglalt terület.
A belépés olajozottan, gyorsan és kedvesen történt. Komámasszony, itt az újabb Lakeside matrica hova tegyem?! Hiszen a motor lassan exNDK-s túra-kofferre kezd hasonlítani. Évek óta egy óvszergyártó cég az egyik fő szponzora a rendezvénynek, így a becsekkolás után minden belépő születésszabályozása megoldódik vérmérsékletétől függő időszakra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mi a tök ez az izé?
Cactus sodorja cigijét, felnéz, és szúrós tekintettel válaszol:
Nagy amerikai kocsik, rock and roll, fazonok és fazonírozottak, négy nap Álomkorszak, ottalvós mindenamibelefér, magyar és külföldi bandák jönnek, esténként gigakoncertek a fesztiválsátorban, összerázó szituk, „mit kérsz?” és „adjál már!”-ok, főzünk is meg strandolunk, kemények az árnyékban, a reggeli „soha többé” fogadalmat a víz messzire viszi, ezért ne is forszírozd, szerelem (inkább az éjjeli órákban), rosszullétek (inkább a déli órákban), a kemping vízparti, sátorból zsebpeca, és tizenkilenc éve a legvártabb nyári megmozdulás a műfaj rajongóinak és az egy hétvégére begőzölőknek. Ja, és az első Táborban fogantak már nagykislányok, és nekik is jól áll a palacsintaevés a parti padon, pont úgy, mint a kedves mamának ’93-ban!
Mosolyogva a Jack-jébe szürcsöl…
Csütörtök estétől verd fel a sátrad, vegyél ki egy bungalót a környéken, a menők kocsiban alszanak(!), és adj egy nagy flasht magadnak, hogy öregen ne csak a szokásos sztorikat motyogd sakk közben a parkban! Gyere le több napra, kaland és túlélőtábor ez a Rock and Roll Weekend
Csütörtök este bevezetésként rockabilly DJ-k települtek a tó által már-már giccses hátteret biztosító vízparti színpadhoz. Ezzel párhuzamosan a büfésor környékén már lépni sem lehetett az éneklő, táncoló nézőktől, és az önfeledten örömzenélő jammelőktől. Kérés nélkül kerültek elő a hangszerek, hogy aztán kézről-kézre adva a szabadnapos zenészek kezében alaposan bemelegítsék a hangulatot, egészen hajnalig.
Ekkor még konszolidált mértékű a driftelés, gumiégetés, amivel az amerikai autós szekció szórakoztatja magát és a büfék közönségét, hiszen ez úgy hozzátartozik a korszakhoz és a miliőhöz, mint a pin-up csajok, a jampik és az öreg motorok, rebellis motorosaikkal.
Másnap reggel a bátraknak megkönnyítette az ébredést a húsz fokot éppen csak elérő tóban való megmártózás. A bátor emberek valahol máshol voltak. Egyik stégen egy rózsaszín műanyag klumpa árválkodott. Feltétlen reflexként jött a közös mantra: Csajokamotoronponthu. Gazdája nyilván belefagyott a vízbe.
A beszámoló folytatódik, lapozz tovább!
