20. évfordulóját ünnepelte az Aranyhorda Kisszékelyben
Aranyhorda-Kisszékely 2003
(Wild Magazin 2003. december, 97. szám)
Sok motoros azzal oltogatja magát, hogy számára ugyanazt jelenti a motor, amit honfoglaló őseink számára a ló jelentett. Persze annyi párhuzamot lehet vonni, hogy valószínűleg a ló akkoriban a gyalogos közlekedés idején ugyanazt a szabadságot jelentette, amit manapság a motor a BKV-val szemben, de a ló mégiscsak egy élőlény. A lónak a lelkével kell összhangot teremteni ahhoz, hogy engedelmeskedjen, míg sokan azzal támasztják alá motorossá válásukat, hogy jó érzés uralni egy ilyen hatalmas szerkezetet. Tehát a motivációban van az alapvető különbség.
Mégsem csodálkoztam el azon, hogy Regölyben az edzés előtti estén több lovasíjászról kiderült, hogy valójában motoros, de van köztük hitoktató-tanonc és vonatkalauz is – aki egyébként szintén motoros. Ja, és mindannyian a környéken laknak, és véletlenül épp a következő héten rendeznek egy közeli faluban, Kisszékelyben meghívásos motoros összejövetelt. Hát nehogymá’ pont én ne menjek el! Meg egyébként is úgy járunk már ide vissza, mintha hazamennénk: a Guzzi a harmadik alkalommal már magától kanyarodik a 6-os útról Dunaföldvárnál jobbra Cece felé…
Az Aranyhorda régebben hét taggal motoros klub (MC) néven futott, de mára már „csak” egy ötfős motoros baráti társaság (MBT), amelynek három tagja egyébként egy… testvérpár… bár ez így egy kicsit sántít. Akkor döntöttek a névváltoztatás mellett, amikor 1994-ben az egyik regölyi találkozón a pesti motorosok verekedést provokáltak holmi mondvacsinált color-vita ürügyén. Ekkor választották jelképül a karszalagot, amely Árpádsávos, és egy motor stilizált eleje látható rajta. Ugyanekkor, illetve a következő években a környékbeli klubok többsége (pl. Regős Bendegúz, Rolling) hasonlóképpen tett.
Mivel mindez csaknem két évvel a Wild megjelenése és egy évvel a „bemotorosodásom” előtt történt, nem tudhattam róla. Azóta a magukat csak Délvidéki Társaságok néven emlegető bonyhádi, pécsi, mohácsi, tamásii, simontornyai stb. – tehát tolnai, baranyai, somogyi – motorosok visszavonultak a nyilvánosság elől, de a mai napig összejárnak. Többségük nem jár el a nagyobb találkozókra, és jól sejtettem, hogy néhányan a Wildot sem olvassák, továbbmegyek: „szarnak a motorosokra”. Viszont mindenkinek van motorja, és ha tehetik, azzal járnak mindenhova. Rendszeresen szerveznek meghívásos bulikat, ahol mindig a meghívó klub állja a szervezés költségeit, és a közös bográcsétel alapanyagát.
Nem volt ez másképp Kisszékelyben sem. A belépődíjmentes összejövetelt az apró, négyszáz fős üdülőfalu strandján szervezte meg az Aranyhorda. A polgármester pozitív hozzáállásának köszönhetően a területért idén nem kellett fizetniük. A feltétel az volt, hogy a falubeliek napközben bemehetnek a strandra, és hogy szombaton megtartják a motoros felvonulást, mert a néniknek nagyon tetszenek a „kedves, nagy, motoros fiatalemberek” főleg, ha sokan vannak.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A buli egyébként nem sokban különbözött mást találkozóktól. Számomra csak az volt furcsa, hogy alig ismertem néhány embert, azokat is az elmúlt két hétben láttam először. Ennek ellenére tetszett, hogy itt senki nem feszeng rock-felszerelésben, hanem napközben – nyár lévén – mindenki kényelmes strandcuccban lófrál.
Péntek este vendéglátóink ízletes paprikáskrumplival kedveskedtek, szombaton pedig a Midnight Boogi volt a fő műsorszám. A zenekar muzsikájára az összeszokott társaság gátlás nélkül ropta hajnalig. A furfangos szervezők a motorostalálkozókon megszokott játékok mellett újabb turpisságokat is kieszeltek szombat délutánra. Nem maradhatott el, a vízzel teli lufi szöges fán való átdobása a motor hátuljáról, és a tréfás bicikli meg az oldalkocsi verseny sem, de volt tojáscsúzli és természetesen íjászat is. A hordólovaglás csak azért maradt el, mert komoly felnőtt férfiak elkobozták a százhúsz literes, üres hordót, majd a délután hátralévő részében a medencében hancúroztak vele.
A bulira meghívást kaptak a kaposvári Sly Old Fox MC és a székesfehérvári Alba Regalis MC tagjai is, de minden kétséget kizárólag az összejövetel díszvendége Cziráki Viktor volt, aki hét év után most először jött el motorostalálkozóra – kizárólag a mi rábeszélésünkre. Természetesen motorral érkezett, még ha csak MZ-vel is. Péntek este aztán valahonnan előkerült a Pogány Angyalok MC color, és Viktor szemében valami furcsa csillogást is észrevettem.
Az Aranyhorda kifejezetten megkért, hogy a cikkben említsem meg, hogy EZ ITT NEM A REKLÁM HELYE. Szándékosan nem hirdetik meg bulijaikat, ragaszkodnak a baráti, családias hangulathoz, bár senkit nem küldenek haza, ha netán hívatlanul érkezik.Azt pedig én szeretném ehhez a hosszú lére eresztett cikkhez hozzátenni, hogy ez itt egy példabeszéd, amely odatalál, ahol dolga van.
