Véres éjszakák
Arra haloványan emlékszem, hogy azt mondta, nekem volt a legjobb illatom a bárban. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen ilyen bókot még nem kaptam. Már ha ezt annak lehet tekinteni…
Elkezdte szaglászni a nyakamat és közben simogatta a testemet. Szabadulni akartam, de ugyanakkor rá is gerjedtem, hiszen jó pasi volt.
Amikor kezdtem elveszni ebben az érzésben, hirtelen megmarkolta a fenekemet és a nyakamba harapott. A fájdalom olyan erős volt, hogy elakadt tőle a lélegzetem. Levegőért kapkodtam, és a mellkasom összeszorult.
A fülemben dühöngött a hang, amint szívja, és vadul nyeli a véremet. Nem tudtam küzdeni, a végtagjaim sem mozdultak, hiába adta ki az agyam a parancsot nekik. Némán tűrtem, ahogy ez az állat iszik belőlem. Gyűlöltem és kezdtem elbúcsúzni az élettől, mert meg fogok halni…
Mint egy halk szellő suhogását, úgy hallottam, ahogyan közölte velem, nem fog megölni, mert van bennem valami… Az elkövetkező idő megmutatja, életben tudok-e maradni egyedül…
Mire ezt felfoghattam volna, a karjaiba vett, mert jártányi erő sem volt a lábaimban. Behunytam a szemeimet, és vártam érdektelenül, mi következik. Egyszer csak azt éreztem, valami csurog le a torkomon. Majdnem megfulladtam, ezért felkaptam a fejem, de a fickó csuklóját a számhoz nyomva biztatott, hogy igyak, vagy most azonnal eltöri a nyakamat. Nem könyörög senkinek…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ittam hát, az életemért. A makacs ragaszkodás, az életösztön új lángra kapott bennem, és már eszemet vesztve szívtam a csuklójából fakadó piros nedvet. Amikor rájöttem, hogy ízlik, nagyon is, akkor valami megmagyarázhatatlan vágy szállt meg, és nem akartam ereszteni a finomság forrását. Belemélyesztettem a körmeimet a karjába, és satuként szorítottam.
Akkor sem hagytam abba, amikor ordította, hogy elég. Kiszakította magát fogságomból, és úgy képen vágott, hogy repültem pár métert, és a falhoz csapódtam. Majd fölém tornyosult, véres vigyorra nyitva ajkait. „Találj meg, érezz…” És eltűnt, mintha ott sem lett volna. Néma bosszút esküdtem, hogy ezt tette velem, majd elájultam.
