Utálok elöl menni!
Ilyen sem volt még, szép kis gardedámot kaptam… Immár két sráccal motoroztam együtt.
Két nagy motor lévén, megbeszéltük Istvánnal, az oktatóval, hogy felváltva motorozunk. Valaki mindig beül mellé az autóba.
A srácokkal beszélgetve ráébredtem, hogy újabb mumusom lett: nem szeretek első motorosként menni, hanem inkább csak másodikként…
Már a gondolatától is rosszul voltam, hogy nekem kell majd elöl mennem, mögöttem az egyik sorstársam, és végül az oktató autója zárja a kis konvojunkat. Persze, mindig kiharcoltam, hogy második legyek, de aztán hallottam a fülemben a bűvös mondatot: „Helycsere!”.
Ekkor kénytelen-kelletlen, a megfelelő útszakaszon, ahol biztonságosan helyet tud cserélni két motoros, meg kellett tennünk a dolgot. Nos, kapásból pontosan a zebra előtt, hajszál híján érintve azt, történt meg a cserebere. A „kolléga” lelassított, én felgyorsítottam, indexeltem, és máris elöl találtam magam…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A rádió egyre többet rosszalkodott, hogy finoman fogalmazzak, és alig hallottam valamit az utasításokból. Rájöttem, hogy ezért sem szeretek elsőként „száguldozni” a forgalomban.
Ha pedig hibázok, például elvétem az utcát, ahol le kellett volna kanyarodni, mert nem értettem rendesen az utasítást, kínlódhatok, míg visszajutok a többiekhez. Ők pedig várhatnak rám egy félreeső helyen. Már ha meg lehet állni az adott utcában…
De, azon merengtem, hogy ez így nem állapot! Valahogyan muszáj leküzdenem ezt az „utálok elöl menni” dolgot…
