Tibibácsi emléktúra a Bánki tóhoz
Már 13 éve annak, hogy motoros társunk, a Moto Guzzi klub egyik alapító tagja, Cservenyi Tibor, azaz Tibibácsi meghalt. Azóta minden évben emléktúrát szerveznek neki a barátai és a család.
Tibibácsi még csak 52 éves volt akkor, amikor végleg elment. Szinte hihetetlen, hogy még mindig milyen fiatal lenne. Azt nem tudom, hogy szerencse-e vagy sem, de nem motorbalesetben halt meg.
Tibibácsi nagy tiszteletnek örvendett és nem csak azért, mert ő volt a csömöri Kerék Kocsma tulajdonosa, hanem mert igazi közösségi ember volt, ahogy a családtagjai is azok. Tagja volt a Moto Guzzi márkaklubnak, ahogy többek között én is, amikor még a Moto Guzzi Californiám volt (meg Stohl András is, ha már itt tartunk).
Talán klubtársunk, Doki fejéből pattant ki az ötlet anno, hogy Tibor nap környékén a motoros barátok és a család immár 13 éve együtt látogatnak el Tibibácsi sírjához, hogy megyigyanak vele egy jó bort, majd együtt motoroznak tovább Bánkra, ami Tibibácsi egyik kedvec motoros célpontja volt.
Valójában nem volt 13 Tibibácsi túra, mert állítólag az első év kimaradt, és volt olyan év is, amikor esett a hó, ezért csak a temetőig jutottak a motorosok. Tavaly sem volt, aki megszervezze, mert Dokit – aki minden évben szívén viseli a túra sorsát – motorbaleset érte és épp lábadozott. Idén már mind azt hittük, hogy ismét elmarad, de végül Tibor nap után egy héttel mégis jó lett az időpont mindenkinek, és még az időjárás is tökéletes volt a motorozáshoz.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A Kerék kocsma már nem a családé, így most a Felvári kocsma előtt volt a találkozó – csömörieknek nem kell magyarázni melyik az, a többieknek legyen elég annyi, hogy ez egy másik kocsma a sok közül… Mindenki meglepődött, hggy milyen sokan voltunk, hiszen nagyjából 10 motor jött össze az első találkozási ponton.
A temetőben gyertyát gyújtottunk, majd felbontottunk egy bort, amiből mindenki kortyolt egy jelképeset, a többit pedig a sírra öntöttük, hogy Tibibácsi is ihasson. Innen az M2-esen indultunk a Bánki tóhoz, de az első benzinkútnál volt még egy találkozási pont, ahol további motorosok csatlakoztak a társasághoz.
Bánkon végre volt alkalom sétálni egy kicsit a kellemes időben, és haraptunk is valamit – a büfé árait azért kellett megörökítenem, mert egyesek szerint évek múlva ez a kép eleven mementója lesz annak, hogy milyen nagy az infláció. Kiderült, hogy az egykori Moto Guzzi klubnak nem én vagyok az egyetlen tagja, aki időközben Harley-Davidsonra váltott.
Három éve három Moto Guzzi rajongó és tulajdonos kiment motorozni a 66-os útra Amerikába, és hogy a túrát minél kevesebb pénzből sikerüljün kihozni, Harley-Davidsonokat hoztak haza, hogy majd itthon eladják. Az egyik tag végül mégsem a Harley-t, hanem a Guzzit adta el (így már nem volt annyira rentábilis az üzlet), és azóta is nagyon boldog.
Innen már szétszéledt a társaság, és ki Szlovákia felé, ki egy kicsi vargabetűre, ki pedig egyenesen haza indult. Induláskor itt borítottam fel a motorom, amire persze nem vagyok büszke. Mi Kemence felé vágtunk át az erdőn, és a faluban ismét megálltunk egy kis frissítőre. Itt történt, hogy megérkezéskor megint felborult a motorom, ezen a napon már másodszor.
Kaja után mi már haza indultunk, míg a társaság maradéka még Zebegényben fagyizott egyett, és meglátogatták azt a helyet, ahol egy másik kedves motoros barátunk hamvait szórták szét nemrég. ű
A hazaúton azon gondolkodtam, hogy talán a korunk teszi, hogy egyre több az olyan motoros túra, amikor valaki olyanra emlékezünk, aki már nincs közöttünk. Milyen kár, hogy nem szervez senki motoros túrát azért, mert megszületett egy új motoros. Valószínűleg azért, mert akkor, amikor egy kisbaba megszületik, még nem lehet biztosan tudni, hogy valóban motoros lesz-e…
