Terecskei Rita a Zanzibar együttes énekesnője
A Zanzibar együttes énekesnője, Terecskei Rita igazi vagány motoros csaj, aki a szerelésben is örömét leli, és nem ijed meg egy kis olajtól.
Az énekesnő sok érdekes dolgot elárult, milyen régi emlékek fűzik a vasakhoz, s miért maradt meg ez a vonzalom a mai napig az életében.
─ Mióta motorozol, és a jogsit mikor szerezted meg?
─ 1997. óta van jogsim, de nem motorozok rendszeresen, hanem csak kedvtelésből. Hosszadalmas időszak volt, míg beláttam, hogy a fiúknak igazuk volt akkor, amikor megkértek, lehetőleg ne vezessek napi szinten, mert féltenek. Sokáig lázadtam ez ellen, de győzött a józan ész… Egyelőre. Kicsit parkoló pályára helyeztem a motoros élményeket. Sokat utazunk a zenekarral, tehát tökéletesen jól látom a magyar közlekedési morált – az autósok, a motorosok vagy akár a bringások közti feszültséget. Ugyan, az utóbbi időben javulni látszik a helyzet, de mégsem életbiztosítás kimerészkedni a mindennapokban. Remélem, mihamarabb megtanulunk odafigyelni egymásra az utakon. Egy motoros sokkal sérülékenyebb, mint az, aki autóban ül.
─ Hogyan kúszott be az életedbe a motorozás?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Már egész kiskoromban rajongtam a motorokért. A haverokkal az volt a program, hogy szereltük a gépeket. Oldalkocsis Pannóniát, Jawa-t és ki tudja még milyen vasakból igyekeztünk működőképes motort varázsolni, több-kevesebb sikerrel…
─ Milyen volt az első vasad? És milyen motorjaid voltak már életedben?
─ Pont a régi motorokhoz való vonzódásom miatt, az első motorom egy nem éppen újszerű állapotban lévő 250-es Jawa volt, amit szintén a haverokkal megcakkoztunk kicsit. Emlékszem, az első próbakört Herolddal, ez volt a neve, egy műanyag palackból eszkábált „benzintankkal” tettem meg, miközben a már leültetett hátsó teleszkópok miatt, a kipufogók karcolták a földutat… De beindult! Óriási érzés, mikor egy ilyen pöfög alattad.
Később lett egy 125-ös Cagivám, de vele nem voltunk nagy barátságban, mert mindig otthagyott az út szélén. Jelenleg egy 80-as Hondám van.
─ Motoros találkozókra szoktál járni?
─ Mostanában nem voltam sajnos, maximum fellépőként. Olyankor tátom a számat, hogy mik vannak… Imádom az épített motorokat, mert egyediek. Most az a tervem, hogy beújítok egy oldalkocsis valamit, amivel lehet bíbelődni, de vonzanak a trike-ok is. Tudom, hogy az igazi motorosok nem nézik jó szemmel, ha valaki trikeozik, kivéve, ha mondjuk nincs csak egy lába a tulajnak, akkor elfogadják, de valahogy kompromisszumot kell kötni. A fiúknak beadnám, hogy az már nem motor, mert három kereke van… De az érzés megmaradna majdnem úgy, mintha két keréken mennék. Én bevállalom a „papírmotoros” jelzőt is…
─ Mit jelent számodra a motorozás?
─ Természetesen szabadságérzetet. Nem szeretek gyorsan motorozni, azt meghagyom másnak. Szeretek bandázódni, de ugyanakkor, ha az ember el akar vonulni, akkor is van rá lehetősége, hiszen csak felül és húzza a gázt.
─ A szüleid a kezdetektől támogatták ezt az őrületedet?
─ Féltettek és féltenek, de rájöttek, hogy nem nagyon tudják kinevelni belőlem ezt a vonzódást. Volt már súlyosabb motorbalesetem, ahol nem sok híja volt, hogy otthagyjam a fogam. Nem volt jó érzés nézni a családom arcát, amikor megérkeztek a kórházba látogatni. Kicsit visszavettem a lendületből és tényleg csak akkor ülök motorra, amikor már nem bírok magammal. Sajnos, sokan nem veszik észre, a motorozás nem csak abból áll, hogy megveszem, megtankolom és megyek vele… Vagy ha észreveszik, sajnos már késő. Nekem szerencsém volt. Nemrég voltam egy vezetéstechnikai tréningen, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Így talán elkerülhetőek lennének a balesetek, megtanulnák az emberek kezelni a „játékszerüket” és megóvnák a saját életüket. Ezen felül, a többi embert sem veszélyeztetnék. Ez az autósokra ugyanígy vonatkozik.
─ A Zanzibar háza táján mi újság mostanság?
─ Az együttes új felállással koncertezik év eleje óta. Sidi távozását követően, Miki (basszusgitár), Doni (dobok) játszanak, és mellém csatlakozott két session zenész, Jülek Tomi szólógitáros és Nagy Zsolt billentyűs. Mind a ketten kiváló zenészek, akik a legnagyobb hazai nevekkel dolgoztak már együtt, szóval szakmailag sokat hozzá tudnak tenni a produkciónkhoz. Nem is beszélve arról, hogy a billentyűs bevonása egy teljesen új színt visz a zenénkbe. Az hogy emberileg is jó döntés volt, kétségtelen! Az első közös koncertünk igazi örömzenélés volt, ott döntöttük el, hogy velük folytatjuk tovább. Jelenleg egyébként már a nyári turnénkra készülünk és tervezzük a következő klipünket.
