Elkeseredettségemben szeretnék tanácsot kérni – írta egy leendő motoros csaj
Az a jó a Csajokamotoron-ban, hogy az évek alatt szuper közösség alakult ki, ami az utóbbi években a közösségi oldalakon, elsősorban a Facebook csoportunkban mutatja meg igazán az értékét. A tapasztalt, régi motoros csajok szívesen segítenek a kezdőknek, de az is előfordul, hogy épp a kezdők tudják továbblendíteni egymást egy-egy kritikus helyzetben. Így történt ez most is.
A névtelen kérdező kétségbeesetten kért tanácsot, hogy hogyan tudna kikerüli abbúól a gödörből, amibe – ő úgy érzi – belekerült a motoros tanfolyamon. Ezt írta:
“Sziasztok!
A kategóriára csinálom a jogsit, bőven több mint 25 órán vagyok túl a rutin pályán. Az elején jól ment, kb. a 3. alkalommal már mentek a vizsgafeladatok a pályán, az 1- es és a 2 is.
Aztán történt valami… elkezdtem visszafele fejlődni… nem ment a belső kör, többször használtam pánikgombnak az első féket amiből persze esés lett… telt az idő, újra jól ment DE!!!!! jelenleg ott tartok, hogy a legutóbbi alkalom után – pályán nem ment a gyakorlat – de pályán kívül tökéletesen ment a bóják közt a belső kanyar, szóval a baj egyértelműen fejben van.
Ma mentem vezetni, napközben hányinger, szorongás, izgultam. Az oktatóm közölte, hogy jövő hétre beírt vizsgára, mert még 2 alkalom és szuper lesz, menni fog a vizsga (akart egyeztetni, csak nem ért el telefonon). Erre ma végig bőgtem az egész vezetést, egyszer sem sikerült bemennem a belső ívbe, teljes lebénulás. Iszonyat elkeseredett vagyok. Vizsgát lemondtam a jövő hétre.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Járt valaki így? Ha igen, mi segített? Előre is nagyon köszönöm a válaszokat! Ui.: kérlek, ne egyetek meg… de olykor úgy érzem itt az ideje feladni…”
És az együttérző jó tanácsok sem maradtak el. Csak egyet emelek ki ezek közül, ami úgy gondolom, másnak is hasznos lehet, aki jelenleg hasonló cipőben jár:
“Szia! …nekem is ugyanezt mondta az Oktatóm, mikor nem ment a körmodul, hogy fejben dől el. Én tavaly, 37 évesen, Augusztus 12-én jelentkeztem be az E-Titánba és Szeptember 21-én sikeres záróvizsga elküldése után mentem a központi vizsgára. Már ott annyira izgultam, hogy elsírtam magam… Amit korábban 95-97%-osra megcsináltam, 1-2 hibával, a vizsgán sikerült 10-et is tévesztenem, de meglett.
Ezután kezdődött a rutinpálya. Egy 500-assal kezdtem, 2×50 percben. Csak elindulások, lassú egyenes vezetésekben kezdtem meg a rutin pályán gyakorlást, aztán következő alkalommal 2×50 perc újra ezzel mentem, szlalomokat gyakoroltam fel és le a pályán. Volt, mikor kirúgtam pár bóját a sorból, aztán mikor jobban ment, megkaptam a 600-ast, és azzal már nem ment az elindulásokon kívűl szinte semmi se.
Újra csak fel-le vezetések a pályán, végül szlalom gyakorlás. Az Oktatóm végtelen türelemmel mondta, nem számít, ha csak minden második bója, de érezzek rá a nagyobb motorra is. Tök jól ment, esőben is, elkezdtük a körmodulokat.
Először csak “körözések” bóják nélkül, hát inkább tojás volt az, majd egy bója középre. Jobbra jobban ment, mint balra. Aztán jött a többi bója… mondta , hogy amelyik oldalra jobban megy, azzal kezdjem bóján belül legalább egyszer megtenni egy teljes kört. Jobb oldalra kezdtem, mert az volt egyszerű korábban. Hát ott a bójákon belül már nem ment.
Hajtottam a motort, mint a gyerekek a nyuszimotort. Nem volt lendület, kipillantottam középről, negyed kört tudtam megtenni, aztán felet végül 3/4-et, de egészet nem. Jó, akkor pihentünk, lejártuk, imitáltuk, amit csak lehet, aztán ráéreztem. Na de úgy ráéreztem, hogy egyszer véletlenül úgy ráhúztam a gázkarra, hogy ha nem lett volna ott a megmaradt szegélykövek kupaca, amire felugrottam motorral együtt, és ha nem akadt volna fenn a motor, akkor a szemközti falnak megyek.
Hálisten nem történt baj, motor sem sérült, de akkor én ott elsírtam magam. Ugyanezeket éreztem. Jól ment eddig, most nem, aztán megint jól megy, újra nem.
Onnantól kezdve a pálya távoli részén balra is és jobbra is megcsináltam a teljes köröket vagy akár 2-3 kört, de a falhoz közeli részen a pályának egyszer sem sikerült, annyira féltem attól a helytől.
Ekkor újra leszálltam a motorról, pihentünk, beszélgettünk, mondta, hogy ezt fejben kell legyőznöm. Nem tud mást tenni. Nagyon elkeseredtem, így ért véget az óra is. Végül lufikat vettem és felfújtam őket a következő alkalomra még az óra előtt, bójára is kötöztem még. Szeretem a lufikat. Így eltereltem a figyelmem csak a középső belső lufira figyeltem és sikerült.
Volt boldogság meg tapsikolás, örömkönnyek újra, folytattuk de már a feladatsor begyakorolásával.
Október 31-én sikeres vizsgát tettem. November 6-ig még forgalomban is vezettem, aztán téli szünet jött. Most Március 5-én kezdtem újra. Annyira nem volt vészes szerintem, bár az Oktatóm azért őszintén megjegyezte, hogy az induláskor kicsit elbizonytalanítottam, mert úgy mentem, mint aki részeg, imbolyogva fejfordításkor motor is mozdult, ráadásul olyan hirtelen mozdítottam a fejem oldalra, hogy tudod, van az a beszúró éles fájdalom a nyakizommal, ott zsibbadt a nyakam vállam fejem is első alkalommal.
Egy élmény volt az első 5 perc, mert közelben megálltunk tankolni, utána semmit nem éreztem. Most Április 2-án lesz a forgalmi vizsgám, nem számoltam ki mennyi órával vezettem többet, de nem is bánom/bántam soha a gyakorlásra szánt időt/pénzt.
Szóval semmiképpen se add fel, csak küzdd le a saját félelmeidet! Tudom, könnyű mondani, de ha egy 1,5 méteres plüssmackó segít ebben akkor vidd magaddal! Ő legyen a bója addig. Nem tudom kinek mi jött be. 
“
(Kocsis Zsuzsanna)
A fentieket csak annyival egészíteném ki, hogy csajok, kitartást! Ügyesek vagytok, meglesz az! Sok negatív véleményt és elnyomó megjegyzést kell ledolgoznunk, de ha a kezedben van a jogsi, tied a világ!
Találkozunk az országúton!
