fbpx

Csajokamotoron.hu Motoros Magazin

Motoros nők hírportálja

Strange Horde buli Törökmezőn

strange horde 2010 1Mi van az akksival? Menetszél helyett „menetvíz”. Végre megérkeztünk! Hol van a kulcs? – a május végi Strange Horde MC motoros találkozó röviden-tömören. De mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik…

Szombat reggel, amikor felébredtem a verőfényes napsütésre, boldog voltam, hogy nem esik az eső, és hamarosan indulunk Nagymaros-Törökmezőre. Úgy gondoltam, én kis naiv, hogy felülünk a motorra, és egy szemvillanás alatt oda is érünk a bulira. Akkor még nem sejtettem, hogy a sors nem így gondolta.

Miután a jó barátom megérkezett Veszprémből Budapestre, hogy felszedjen és tépjünk a találkozóra, az Intruder megmakacsolta magát. A vadiúj akksival nem stimmelt valami, ezért be kellett tolni a motort, hogy beinduljon. Az óbudai Máltai Szeretetszolgálat épülete előtti parkolóban kínlódtunk. Gondoltam egyet, mivel „szeretnek szolgálni”, hátha segítenek. Így is lett, megtolták a vasat a fickók. Végre adott ki hangot a moci, és elindulhattunk az úti célunk felé.

 

Meg kellett állnunk egy benzinkútnál az út kb. felénél. Itt már neki veselkedtem, fájós bokával, és betoltam a motort egy félreeső kis utcában. Szép látványt nyújthattunk a járókelőknek, de legalább nevettek egy jót, ahogyan én is, miközben elképzeltem magunkat kívülről.

Az égen vészjóslóan tornyosultak a sötét felhők, a Duna húzta lefelé az esőt. Egy utcai árustól megtudtuk, hogy rossz felé jöttünk, mert Visegrádnál át kell kelni a komppal. Könnyebben megúsztuk volna a dolgot, ha Vác felől közelítjük meg Törökmezőt. Visszafordulni már nem volt értelme, ezért újra a lovak közé csaptunk. Persze menet közben ránk szakadt az ég. Félreálltunk, esőruha fel, aztán nyeltük a vizet Visegrádig. A kompjáratot lekéstük, és majd’ egy órát kellett várnunk a következőre. De legalább addig megszáradtunk, ugyanis ott már újra sütött a nap.

Még több kép a galériában!A türelmemről nem elhíresülvén, folyamatosan vergődtem, hogy későn érünk oda; miről fogok írni, így sem tudtunk már csütörtökön jönni; miért nem jön hamarabb a komp… Így kitöltöttem a várakozás idejét, és már a Dunáról csodálhattuk a visegrádi Fellegvárat. Amint átértünk a túlpartra, rögtön találkoztunk motorosokkal, akik segítettek – ismételten – betolni a mocit. Most már aztán senki és semmi nem állhatott az utunkba! A világ legboldogabb embere voltam, amikor megláttam a találkozó bejáratát. Végre megérkeztünk!

A Strange Horde MC motoros kánaánt varázsolt a haragos zöld füvű, buja erdővel körülvett rétre. Megnyugtató volt végre látni a színpadot, a sörsátort, a sok-sok bikert és nem utolsó sorban a motorok felhozatalát. Végigsétáltunk a táboron, a motoros cuccokat mustrálva, és még a felvonulásról visszaérkezőket is elcsíptük. Amikor már állt a sátor, és egy padon ülve sörözgettünk, hallgatva a sztorizgatásokat, rögtön elfelejtettem a viszontagságos utunkat. A színpadon a Smith&Wessons játszott és csak gyűltek az új; a régi ismerősök a sörsátornál. No, de a bónusz fekete leves még csak ezután jött…

A jó öreg Deák Bill előadására már sok motoros gyűlt össze a színpad előtt. Az egyre jobb buli látványára erőt vettünk magunkon, hogy feltápászkodjunk a helyünkről. Jöhet egy kis rock&roll! A koncert közepén megszólalt a barátom, hogy nincs meg a motor kulcsa… Kérdőn, majd rémülten néztem rá, és elkezdődött a keresés. Bejártuk az egész tábort, ahol csak megfordultunk. Biztosan leesett a kulcstartóról… Lassan ott tartottunk, hogy boldog-boldogtalan a kulcsot kereste. A pultnál már úgy köszöntek, hogy „még mindig nem adta le senki”. A Strange Horde klubtagok is riadóztatták egymást, hogy nincs meg a haver kulcsa. Nem is lett. Elnyelte az a bizonyos haragos zöld fű…

Reggel keresés folyt. köv., a pultban szintén semmi, a takarítóknál dettó. Újabb kétségbeesés hullám. Végül telefonos segítség. Milyen egy igazi jó barát? Hát, olyan, aki Veszprémből képes elmotorozni a pótkulccsal Törökmezőre.

Szinte már mindenki elindult hazafelé a sok biker közül, miután felébredtek az éjszakai dorbézolásból, és a kávé hatására enyhült a kábulat. Most írhatnám: olyan vagányak voltunk, hogy a táborbontást is látni akartuk… Egy újságíró a végsőkig kitart… De nem, ez most csak részben igaz. A felpakolt motoron és mellette néztük, hallgattuk vágyakozva, hogy mindenkinek beindul a mocija.

Nagysokára megérkezett a kulcs, és búcsút intve a Strange Horde-nak, elindultunk Óbudára. Gyönyörű napsütésben tettük meg az utat. Később megtudtam, hogy miután leszálltam a motorról, semmi baja sem volt, pöccre indult. Szomorúan konstatáltam, hogy ez az Intruder nem bír engem. De én azért is bírom őt…!strange horde 2010 3strange horde 2010 4strange horde 2010 5strange horde 2010 2

Ajánlom másoknak is

Lepd meg a szerelmed egy páros motoros karkötővel Valentin napra!

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés

guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x