Saját felszerelés: PapírCicc motoros ruházata
Dupla nyelves, hagyományos övcsat van gyárilag rajta, aminek egyik nyelve (valószínűleg bukásnál) kitört, így most fél nyelvvel megy. Emiatt, és a hagyományos csatolás macerája miatt azt tervezem, hogy leszedem, és új csatot teszek rá, olyat, ami csak „beakasztós”.
Az öv egy másik hátránya, hogyha nyáron is szorosra húzod, akkor attól a vonaltól lefelé nem tud szellőzni a kabát, és belefülledsz. Szóval az igazi kánikulában alább kell adni a nőiességi igényeket.
Ugyanakkor a tervezők mindenre gondoltak, mert plusz tépőzáras elemet adtak a fém öv letakarására, nehogy megkarcolja a motort. Mondjuk nekem még a mostani CB500-asomon sem fenyeget ez a veszély. Nem is tudnék motorozás közben annyira a tankra feküdni, hogy a derekamon lévő öv hozzáérjen.
A kabát további előnye hogy teljesen vízálló. De tényleg! Olyan zuhékat éltem már át benne, hogy még az esőruha (overall) is beázott, és a bugyimból is csavarhattam a vizet, de felül mégis csontszáraz maradtam.
Sőt! Minden zsebe, szintén esőálló, bár a külsők közül csak kettőn van külön feltüntetve az esőálló jelzés. Az eső és persze szél ellen a cipzár felett két oldalról áthajló és patenttal rögzíthető ráhajtások védenek, s a nyaknál is patenttal állítható a záródás.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Zsebek tekintetében amúgy is jól áll a kabát, csak kívül 4 zseb található: 2 a mellek felett (ezek a kifejezetten vízállóak) és kettő hagyományosan oldalt. Az elhelyezésük is tökéletes: mivel én hajlamos vagyok nem visszacipzárazni, és szerencsére ennek ellenére sem hagytam még el semmit: se mobilt, se kulcsot, se zsepit…
Alapból két belső zseb van, melyek a bélés berakása után is elérhetőek, és a bélés még ezeken felül tartalmaz egy plusz zsebet. Én csak a ritkán használt iratoknak használom őket, mivel az egyik a kettő közül tépőzáras, amit nehéz nyitni, a másik pedig olyan mély, hogy lenyúlik az övrész alá is, és ha valami lecsúszott oda, akkor teljesen ki kell csatolni a kabátot, hogy hozzájusson az ember. Ennek ellenére hasznos, hiszen tényleg jól elférnek benne a nagyobb papirosok is.
Összegezve: A kabáttal teljesen elégedett vagyok, az egyetlen, amin változtattam volna a tervezők helyében az az öv záródása. Ezt egyszerűbbé kell varázsolni, és a témán rajta is vagyok.
A gerincprotiról: 2012 nyarán kaptam és rögtön hordani is kezdtem a kabát alatt. Aztán egy fülledt dög meleg napon nem a motoros kabátot vettem a gerincproti fölé, csak egy sima farmerdzsekit.
Történt, hogy megyek „ezerrel” (robogón) a Kerepesin befelé, mikor az Örsön lévő lámpa pirosra vált. Nagymotoron lehet, kövér gázt húzok, de a kis pirosban már nem voltak tartalékok, így inkább csak belefékeztem. Mindkét láb lent, fej felnéz a lámpára, majd le.
Konstatáltam, hogy picit a lámpa alá csúsztam, és marha szar volt a szembetűző napon keresztül silabizálni, ezért már épp készültem, hogy hátrébb gurulok, amikor egyszer csak robogó helyett az aszfalt volt alattam.
Felnéztem: a motor három méterrel odébb pöfögött, mögöttem meg egy marcona terepjáró lökhárítójával találtam szembe magam.
A kereszteződésből szemben pont egy szirénázó mentőautó jött, na, ők meg is álltak (hivatali kötelességből). Az egyik mentős engem, a másik a motoromat szedte össze.
Nem tudom, mennyivel jöhetett belém a terepjárós, de szerencsére már ezerrel fékezett, és nem hajtott át rajtam. Az biztos, hogy háttal koppantam a lökhárítóján, mielőtt közelebbi barátságba kerültem az aszfalttal.
Az Aldis gerincprotinak hála, meg sem éreztem. Sem egy kék folt, sem fájdalom, semmi. Persze mázlim volt, hogy a kesztyűről és a térdvédőről szintén nem mondtam le még a kánikula ellenére sem, de azóta a kabátot sem hagyom soha otthon.