Rompos Zsuzsanna
Az én történetem úgy kezdődött, hogy 2013-ban megismerkedtem párommal Gáborral, aki motorozik. Gábor segítségével belekóstolhattam a motoros világba, amire már régóta vágytam.
2014 karácsonyára kaptam egy motort, egy Aprilia Classic 125 cm3 2T chopper. Nagyon boldog voltam. (Zárójelben megjegyezném, se papír, se jogsi nem volt még.) Így 2015-ben megtanultam motorozni, amit nagyon élveztem. Aztán kimerészkedtem a közútra, bízva benne, hogy a rendőr bácsik nem állítanak meg, de ha mégis, mosolyogtam volna, azt mondván, hogy 50 cm3.
Első hosszabb utam egy motoros találkozóra vezetett, Homokmégyre. Itt még nem volt bennem akkora para, mert nem egyedül mentem. Viszont jött a Szelidi motoros találkozó, ahova egyedül kellett mennem, mert egy nappal előttem elmentek a többiek. Itt már azért paráztam, de úgy voltam vele, bátraké a szerencse. És hála a 2015-ös évem szerencsésen, probléma mentesen lezárult.
Aztán jött 2016. Elhatároztam, hogy jogosítványt csinálok, és veszek egy papíros motort, mert úgy azért csak biztonságosabb. Már a KRESZ-en is túl voltam, mikor megvettem életem első motorját. Mivel a Classic nagyon elnyerte a tetszésem, így vettem egy színben is ugyan olyant, mint volt, csak papírosat.
Aztán jött a vezetés. Már nagyon vártam. CBF500 volt a tanuló motor, amit nem éreztem magaménak. Erre az oktató előrukkolt egy másik ötlettel: van neki egy choppere, nem próbálom-e meg azzal. Rábólintottam. Kitolt a garázsból egy 535-ös Virago-t és nekivágtam. Ekkor határoztam el, hogy – eddig is tetszett ez a motor – nekem ilyen kell.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Csapattam a köröket, bár az a bizonyos nyolcas nem volt egyszerű, de a Virago-val úgy ment, mintha nekem írták volna. Így végül levizsgáztam, meglett a jogosítvány. Büszke voltam magamra.
Már bátran szeltem az utakat. Mentünk is kisebb túrákra, egyszerűen imádtam. Aztán jött a túrkevei motoros találkozó, ami 230 km tőlünk. Nagyszerű buli volt. Hazafele szinte végig áztunk, de a 2T itt is szupernek bizonyult.
Párommal úgy döntöttünk, Erdélybe megyünk nyaralni, külön motorral. Számomra kicsit nagy falatnak tűnt, de nem tiltakoztam. A barátok féltettek, hogy nem bírja ki a 125 cm3, 2T ezt a távot, és hogy még én sem tettem meg ekkora távot, de nekivágtam.
630 km után kiértünk a szállásra. Kicsit elfáradtunk, de a gyönyörű táj, mindent felülmúlt. Tudom ajánlani bárkinek, leírhatatlan a szépsége. Egy hét állt rendelkezésünkre, hogy bejárjuk a környéket. A sok kanyar, szerpentin sokat segített a motorozásomban. Így hát 2000 km megtétele után, az én Classic-om épségben hazahozott.
Büszkék voltak rám a haverok és a motoromra is. De a legbüszkébb én vagyok, hogy hittem benne, és megcsináltam, megcsináltuk. A legjobb túra volt Erdély.
Nyár végéhez közeledve pedig ismét elmentünk a barátokkal a Szelidi motoros találkozóra, ami már hagyománnyá vált. Mint mindig, idén is remek volt.
Az én nyaram tehát élményekkel gazdag volt, és motorozásokkal teli.
Mindenkinek tele tankot, széles utat kívánok!
