Rompos Zsuzsanna

Az én történetem úgy kezdődött, hogy 2013-ban megismerkedtem párommal Gáborral, aki motorozik. Gábor segítségével belekóstolhattam a motoros világba, amire már régóta vágytam.

2014 karácsonyára kaptam egy motort, egy Aprilia Classic 125 cm³ 2T chopper. Nagyon boldog voltam. (Zárójelben megjegyezném, se papír, se jogsi nem volt még.) Így 2015-ben megtanultam motorozni, amit nagyon élveztem. Aztán kimerészkedtem a közútra, bízva benne, hogy a rendőr bácsik nem állítanak meg, de ha mégis, mosolyogtam volna, azt mondván, hogy 50 cm³.

Első hosszabb utam egy motoros találkozóra vezetett, Homokmégyre. Itt még nem volt bennem akkora para, mert nem egyedül mentem. Viszont jött a Szelidi motoros találkozó, ahova egyedül kellett mennem, mert egy nappal előttem elmentek a többiek. Itt már azért paráztam, de úgy voltam vele, bátraké a szerencse. És hála a 2015-ös évem szerencsésen, probléma mentesen lezárult.

Aztán jött 2016. Elhatároztam, hogy jogosítványt csinálok, és veszek egy papíros motort, mert úgy azért csak biztonságosabb. Már a KRESZ-en is túl voltam, mikor megvettem életem első motorját. Mivel a Classic nagyon elnyerte a tetszésem, így vettem egy színben is ugyan olyant, mint volt, csak papírosat.

Aztán jött a vezetés. Már nagyon vártam. CBF500 volt a tanuló motor, amit nem éreztem magaménak. Erre az oktató előrukkolt egy másik ötlettel: van neki egy choppere, nem próbálom-e meg azzal. Rábólintottam. Kitolt a garázsból egy 535-ös Virago-t és nekivágtam. Ekkor határoztam el, hogy – eddig is tetszett ez a motor – nekem ilyen kell.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Csapattam a köröket, bár az a bizonyos nyolcas nem volt egyszerű, de a Virago-val úgy ment, mintha nekem írták volna. Így végül levizsgáztam, meglett a jogosítvány. Büszke voltam magamra.

Már bátran szeltem az utakat. Mentünk is kisebb túrákra, egyszerűen imádtam. Aztán jött a túrkevei motoros találkozó, ami 230 km tőlünk. Nagyszerű buli volt. Hazafele szinte végig áztunk, de a 2T itt is szupernek bizonyult.

Párommal úgy döntöttünk, Erdélybe megyünk nyaralni, külön motorral. Számomra kicsit nagy falatnak tűnt, de nem tiltakoztam. A barátok féltettek, hogy nem bírja ki a 125 cm³, 2T ezt a távot, és hogy még én sem tettem meg ekkora távot, de nekivágtam.

630 km után kiértünk a szállásra. Kicsit elfáradtunk, de a gyönyörű táj, mindent felülmúlt. Tudom ajánlani bárkinek, leírhatatlan a szépsége. Egy hét állt rendelkezésünkre, hogy bejárjuk a környéket. A sok kanyar, szerpentin sokat segített a motorozásomban. Így hát 2000 km megtétele után, az én Classic-om épségben hazahozott.

Büszkék voltak rám a haverok és a motoromra is. De a legbüszkébb én vagyok, hogy hittem benne, és megcsináltam, megcsináltuk. A legjobb túra volt Erdély.

Nyár végéhez közeledve pedig ismét elmentünk a barátokkal a Szelidi motoros találkozóra, ami már hagyománnyá vált. Mint mindig, idén is remek volt.

Az én nyaram tehát élményekkel gazdag volt, és motorozásokkal teli.

Mindenkinek tele tankot, széles utat kívánok!