Retrofincsi: Honda CB1100 ABS 2013 Teszt
A nagy klasszikus újragondolva. Karaktervas, imádtam! Sajna nem olcsó szerkezet, az ára kissé szíven csapott, úgy tűnik sokat nem akarnak belőle eladni, talán inkább az igényes CB fanokra hajtanak vele.
Szóval én egy öreg 35 éves 750-es GS-en szocializálódtam először nagymotorra, és az ilyen régies stílusú dolgokon megakad a szemem és igen gyorsan belopják magukat a szívembe.
A külső első osztályú: klasszikus letisztult motor formák, jó anyagok, szép fényezés, semmi sallang csak a lényeg, szépen látható sornégyes blokk, kellemesen íves és mégis szögletes tank, kör alakú lámpa, szép krómozott részletek, jól látható blokk és kellemes hang, kényelmesen leérő láb, nyugodt dinamika, kellemesen nehéz súly. Aranyra hajazó leömlők az ezüst matt blokkról, króm és fekete kombinációval, igazán elegáns.
Azt hiszem az ötvenes korosztály imádni fogja, hiszen az ő fiatalkorukban mindenki ilyesmire vágyott, akit megcsapott a benzingőz és kellemesen felidézi a régmúlt stílust a modern mai lehetőségekkel. No, egy szó mint száz, én imádtam. Tervezője, Fukunaga Hirofumi ezt mondta róla:
„Az összes CB modellel szerzett tapasztalat alapján készült. A célunk egy klasszikus gép volt az elődök karakterisztikájával, de a biztonságnál, a zajszintnél és a károsanyag-kibocsátásnál a jelen követelményeinek igyekeztünk megfelelni. A kombinált ABS és az elektronikus benzinbefecskendezés persze a kezdetektől be volt tervezve.” Sikerült nekik, és elég jól az elképzelés.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a galériában
Üljünk is rá! Kellemes cirmogással indul, a hangja mélyen doromboló (sajna eunormás), szívszorítóan kellemes, én biztos hagynék még egy kis decibellt. A szerkezet a 248 kilójával nem éppen lányos darab, de hozza szokásos Honda életérzést: könnyen a kezünkbe simul és jóindulatúan teszi a dolgát útközben.
A könnyű pilóták a hátulját kicsit lágynak fogják érezni, ezért írtam hogy karakteres, mert nekem utassal viselkedett a legszebben, viszont egyedül azért figyelni kellet a retrocukira. Ha konyhanyelven akarnám mondani, egyenesben marha jó, mert kellemesen kihajózza az úthibákat, viszont kanyarban pici riszálhatnékja van a nagyobb sebességeknél. Nem vészes, de egy rémüldözős kezdőnek ez nem ajánlott, minden jel arra mutat, hogy a Honda ezt öreg rókáknak tervezte.
A vékony gumik elöl-hátul kellemesen semleges mozgást adnak az irányváltások közben, viszont hajlamosít a hátsó kipörgésére, ha hirtelen eresztjük el a pacikat. A futómű viszont elöl-hátul állítható, biztos hogy ez a tulajdonsága némi idő ráfordításával javítható.
