Rácz-Balog Reni: Anya a motoron

Ismerős kamaszgyerekkel az élet? És néggyel? Megvan az az érzés, amikor ingázik a család és anyaként szigorú logisztikával osztod be az időd, hogy eljusson mindenki iskolába, zeneórára, edzésre? Látod magad autóba pattanni munka után, amikor összeteszed a kezed, hogy a hétszemélyes járgány nem hagy cserben a hétköznapokban? Ha ez mind előtted van, akkor talán érted, miért kezdődött minden azzal, hogy egyáltalán nem érdekeltek soha a motorok.

Négy évvel ezelőtt egy nyári napon váratlan fordulat állt be az életünkbe, a férjem hazaállított egy takaros Keeway motorral, ami azonnal belopta magát a szívembe. Boldogan pattantam fel mögé és széles mosollyal virítottam a hátsó ülésen, miközben a mezők végtelenjét róttuk. Láttam magunkat vad motorosként a hatvanhatos úton, elképzeltem egy saját road moviet Depeche Mode aláfestéssel és alföldi lányként úgy éreztem, az egyenes út az igazi szabadság.

Nem túl sokára egy Yamaha FZR-rel bővült a családunk, és megérkézésének pillanatától tudtam, hogy nincs tökéletesebb hátsó hely számomra, mint ott. Közös utazásaink minden pillanatát imádtam és közben a felszerelésem is alakult. Tanárként arra buzdítom a tanítványaimat, anyaként a gyerekeimet, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból, feszegessék a határaikat és higgyenek abban, hogy minden élmény ad valami nagy löketet a folytatáshoz. Szeretek tanulni valami újat, és az egyik motoros kalandunk után megszületett bennem is a vágy, hogy egyedül is vezethessek egy ilyen gépet.

Az elméleti tudás megszerzése után gyakorolgattam picit a férjemmel, és az első kanyarok bevétele után meg is tanultam, miért ne húzzam be az első féket, ha fordulni kell. Az elsőnél azt hittem nagyot estem, a harmadiknál rájöttem, hogy addig csak dőltem a motorral, amit egyszer sem tudtam megmozdítani a felállítás során. Csalódottan ugyan, de kérvényeztem, hogy A2-es járműre tehessem le a jogosítványt.

A hivatalos oktatás egy kis motorral kezdődött. Több hónapig még csak rutinpályát sem láttam, véget nem érő nyolcasokat és köröket kellett rónom a tikkasztó melegben. Sokszor merítettem erőt a csajokamotoron.hu oldalon található élettörténetekből, a férjem türelméből, nyugalmából, belém vetett hitéből, de valahogy a duplakörök akkor sem sikerültek.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Mindezek ellenére ez a nyár tartogatta életem legnagyobb kalandjait. Megjártuk a csodás Transzfogarast és Ausztria legmagasabb hegycsúcsát is. Augusztus végére tombolt bennem az adrenalin és a csillapíthatatlan vágy, hogy én is vezethessek. Akkor már utáltam kijárni a garázsba, hiszen addigra ott várt rám kitartóan egy igazi szépség, egy Yamaha Dragstar 250-es. A hölgy, akitől vettük, zokogva adta el és sokszor gondoltam arra, szeretnék jó gazdája lenni majd én is.

Mondanám, hogy hirtelen, de valójában sok tanulás után a gyönyörű szeptemberi iskolakezdéssel együtt én is nagyobb motorra szállhattam és a sikeres rutinvizsga után végre a forgalomban is gyakorolhattam. Eszeveszett módon dobogott a szívem minden alkalommal, hihetetlen mámor járt át minden órán és természetesen alig vártam, hogy végre begördülhessek a motorral a munkahelyemre.

Hála az online ügyintézésnek még ősszel kipróbálhattam, milyen sofőrként világot látni. Köd volt, állandó pára és hideg, mégis mindig arra gondolok, milyen nagy dolog volt végigcsinálni!

Ismerős az a gondolkodás, hogy télen már a jövő évi hétvégéket tervezed a gyerekek nélkül? Tudod milyen az, amikor karácsonyra egy motoros csizmát vadászol magadnak a Marketplacen?

Megvan az az érzés, hogy milyen női motorosnak lenni?

Boldog új évet kívánok!