Öszvér kategória: Honda X-ADV 2018 teszt
A Honda újabb kategóriát alkotott, az X-ADV-t talán a kalandrobogó kategóriába tolhatjuk bele: amolyan se nem robogó, se nem túra-enduro, hanem valahol a kettő között. A motor marketingje advanture alapokon nyugszik, de szerintem inkább ilyen városi kalandormotor ez, sarazni több okból nem vinném.
Első ránézésre a motor lapos tekintetű, nagytestű robogónak tűnik, elöl kicsit harcsaképű, hátul sportrobogó hosszú fecskefarokkal, azon lóg a rendszámtábla. A jeladó elég a zsebünkben, nincs kulcs, jópofa króm mosógépgombbal tekergethetjük indítóállásba a szerkezetet, vagy tankoláshoz, rámoláshoz, kormányzárhoz, épp mi kell.
Nos, a motor súlya számomra a kalandtúrás vonalat máris kinyírta, ugyanis azt gondolom, ha az ember nem képes kihúzni a pocsolyából a saját motorját, akkor ne menjen vele sarazni. Szerintem a motor kifejezetten nehéz. Ráadásul nekem a sok, szépen illesztett, matricázott műanyag is kétségessé teszi a kalanfelhasználó módot: ki az aki jó szívvel bacarintja össze a szépen tervezett műanyagokat, csinos matricacsíkokat egyéb finom részleteket…?
Inkább városi kalandvadász ez, a futóműve nagyon klassz a mi göröngyeinken, szinte észre se lehet venni még a nagyobb lyukakat se vele az úton, földúton is szépen teljesít. A motor érdekesen hangolt, megindulni szeret, mint a golyó, aztán már nyugisabb a szerkezet lendülete. Utassal is ugrékony, buksilefejelős, de cserébe az utas is kényelmesen ül, klassz helyet csináltak neki, nem üti fel a gerincét egy bukkanó se.
A fék szuper jó, szépen adagolható, a manuális váltást meg kell szokni, pici rántással jár a folyamat, tudott ennél már jobbat összerakni a Honda. A súlypontja érdekesen elöl lent van, úgy talpmagasságban, ezt is meg kellett szokni, mert nem általános.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A széles mountainbike kormány nem könnyíti meg az autók közti navigálást, pláne a rángató sebességváltó. Nem egy nagyvárosi surranó, inkább távolsági haladásra hajlamosít.
A motorban mindenféle elektronika felfedezhető, kipörgésgátló (kikapcsolható sarazáshoz), dupla kuplungos automata váltó, az NC750D Integra alapjaira. Ami ott nem tetszett, itt is megmaradt: a motor szeret önállóan választva pont a kanyarodás közepén váltani, megrántva finoman a folyamatot, de hál’ istennek, ha még időben átvesszük a manuálon a sebességváltást, ezt ki lehet hagyni.
Alapvetően nekem sport módban szimpatikusabban haladt, ott jobban kihúzatta és kevesebbet váltott kényelmetlen helyzetben. A manuális mód a plusz – gombokra optimalizált, a csúsztatott kuplung intézménye felejtős. A fék és a futóművek baromi jók, lábtartásra többfélére is van lehetőség.
Hosszú lábúak előnyben, mert ugyan baromi kényelmesek az ülései, de elég szélesek, emiatt a közepes 165 cm “magas” lények, mint jómagam, közepes lábhosszal, épphogy csak lábujjhegyen érnek le, hiába alacsony egyébként a motor.
A motor műszerfala egészen road-bookos, kicsit a dakaros gépek műszerfalára emlékeztet és tényleg mindent kiír, még a fogyasztást, hőmérsékletet is. A kétoldalt harapott plexi hozza a szokásos tapasztalatot: esőben pont a két oldalharapásról vezeti rá a bukóra a vizet a menetszél, és ha addig nem ázott volna meg a nyakad, így már tutira a kabáton belül landol a lé.
Cserébe nem fagy le a kezed, jó széles kézvédői vannak. A csomagtartója frankó, van benne műszerfal világítás is, szivargyújtó töltő is, és ki is lehet támasztani, hogy kétkezes rendezkedést is végrehajthassunk.
Ami viszont nem elhanyagolható, a brutálisan alacsony fogyasztás: normál közlekedési módban 3 liter, ha csapatod vele, akkor 4,5 liter és viszi simán a 160-170 km/órát is.
Kinek tudom elképzelni?
Ingázáshoz nagyobb távolságokra, nyaraló motornak, magas növésű robogózni vágyóknak, kényelmeseknek, váltani nem szeretőknek.
