Motorozzak, vagy hagyjam a fenébe az egészet?
Ismét egy olvasónk fordult hozzánk tanácsért, akinek jól jönne némi megerősítés, illetve több hasznos vélemény.
„Sziasztok! Mindig szívesen olvasgatom az írásaitokat, és az élményeiteket, és mostén szeretnék kérni egy kis segítséget, vagy inkább tanácsot. Most csinálom a jogsit de van egy két bukkano, amiben lehet hogy tudnátok segíteni.
Nagyon imádom a mocikat és végre az időm is és a pénztárcám is engedte, hogy én is megcsinálhassam a jogsimat mocira és akadt vele egy kis gondom:
Elkezdtem járni motor suliba, és mivel semmi tapasztalatom nem volt a motorok vezetésben, lépcsőzetesen vettük át a motorokat kezdve a 125-tel majd az 500- és végül a 750-es, ami majd a vizsgamotorom is lesz. Első órán megmutatta nekem a tanár, hogy hogyan váltsak meg mi micsoda a motoron, majd hagyta, hogy menjek pár kört és gyakoroljam az elindulást és a megállást.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Elsőre kicsit furcsa volt, mert még nem volt meg a berögzülés, mint az autónál, és szinte minden cselekedetre külön oda kellett figyelnem. Elég sokáig tartott, míg megszoktam, hogy ha váltok, vissza kell venni a gázt (ez az autónál már annyira természetes, hogy nem is kell rajta gondolkodnom, de itt kézzel kell csinálni, és ez új volt).
{nomultithumb}Na az első 3 órán a kismotorral mentünk. Nagyon imádtam vele menni, majd jött a váltás a Honda 500-as. Ez már kicsit nagyobb és nehezebb volt az előzőhöz képest, de ezt is hamar megszoktam. Majd eljött a negyedik óra, a végzetes: megérkeztem a motor suliba, kitolta nekem az oktató a motort a tesztpályához, és azt mondta menjek egy pár kört, míg felmelegszik, és hogy aztán megyünk ki a városba.
Csakhogy itt elfelejtette mondani, hogy ilyenkor nincs motorfék. Elérkeztem a pálya végéhez ahol van egy nagy kanyar, visszavettem a gázt és a motor ugyan azzal a sebességgel ment tovább és én ott abban a pillanatban elfelejtettem gondolkodni és behúztam az első féket. Már csak azt vettem észre, hogy a motor alatt fekszem, és nem tudom kihúzni alóla az egyik lábam.
Persze azt elfelejtettem hozzátenni, hogy ez alatt az oktató nem volt a pályán és nem figyelt rám, hanem benn volt a suliban, úgyhogy ő nem is látta az esésem. Egy Autós állt meg és futott oda hozzám, hogy leszedje rólam a motort. Majd ezután nemsokára jött ki az oktatóm és sétált oda hozzám. Én már a fűben ültem és fájlaltam mindenem. Előbb a motort nézte meg, mi a baja és majd csak az után kérdezte meg tőlem is, hogy jól vagyok e. Itt be is fejeződött az az órám, és így ilyen állapotban sétáltam ki a vasútállomásra (másfél km gyalog), hogy hazamenjek (fogalmam sincs, honnan volt akkor annyi erőm, hogy hazamenjek, mert az elkövetkezendő napokban segítséggel tudtam csak lábra állni).
Ezek után pár hétig nem voltam, mivel rendbe kellett hozni a motort még egy egyszerű bukó ráma sem volt rajta. (Alsóörsre is csak bicegve tudtam menni és kezelni kellett a sebeimet). Majd mikor már a moci meggyógyult ismét mehettem vezetni. Nem volt könnyű, de felültem rá.
A következő két óra már egész jól ment ezzel a mocival. Majd következett a legnagyobb a Honda 750-es, amiről hogy is mondjam, nem teljesen ér le a lábam (170 cm vagyok). Elsőre rögtön a városba mentünk, nem is a gyakorló pályára. Szépen ment minden (szerintem). Majd következett a gyakorlópálya, ahol azt a feladatot kaptam, hogy amíg ö előkészíti a bójákat, hogy gyakorolhassam a 8-ast meg a szlalomot, addig csináljak pár kört és gyakoroljam a megállást és az indulást.
El is mentem, csináltam szépen a köröket meg a kanyarokat, és akkor megpróbáltam megállni. Megálltam (valószínűleg hamarabb tettem le a lábam, mint hogy teljesen megállt volna a moci) és a moci elkezdett dőlni, és elérte azt a pontot ahonnan nincs megállás. Én szerencsére leugrottam róla és próbáltam tompítani az esést, de egy akkora gépen képtelen voltam megtartani. Na, ekkor kaptam az oktatómtól azt a jó tanácsot, hogy szeptemberig ne is lásson.
Tegnap kaptam tőle egy sms-t, hogy mikor tudok menni. Szinte teljesen kikészített és alig tudtam elaludni. Nem az eséstől félek, hanem a megállástól, hogy megint eldől. A városban előtte azért nem volt semmi gond a megállássál, mert ott volt az oktató is a hátsó ülésen (dupla kormánya van a motornak, képet is csatoltam, hogy tudjátok miről van szó).
Szóval az lenne a kérésem, hogy tudnátok e valami tanácsot adni, hogy jobban menjen, vagy hogy ne dőljön el az a motor ha megállok vele, vagy hagyjam az egészet és ne is motorozzak. Elég gyakran felmerül bennem, hogy hagyni kéne az egészet a fenébe. A félelmetes motor pedig egy Honda CB sevenfifty.
Köszi, hogy elolvastátok, tudom, hogy kicsit hosszúra sikeredett.”
