Motoros bulik a Tequila Banddel – akkor és most
A Tequila Band 1997 óta játszik, legfőképpen motoros találkozókon. Milyenek voltak azok a régi őrületes koncertezések? A hangulat, az életérzés, a rock, a motorok, a csajok…
A nyíregyházi együttes feldolgozás zenekarként indult, a Led Zeppelintől, az AC/DC-n át, a Sex Pistolsig, minden, ami csak jó, szerepel a repertoárjukban.
De, természetesen a magyar előadókat sem hagyják ki a szórásból, hiszen felhangzanak a koncerteken Sex Action, Edda, Piramis, Beatrice, P. Mobil, Dinamit stb. számok is.
A Tequila-ban Hornyák Attila énekel, Jávor Tamás dobol, Simon Géza basszusgitározik-énekel, Fehér Zsolt gitározik és Thold „Pasla” Péter gitározik-énekel.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A régi időket Simon Gézával idéztük meg, de arról is beszélt, mi történik napjainkban az együttessel.
– Nagyon sok motoros bulin túl vagytok már. Egészen más a hangulata a motoros találkozókon lévő koncerteknek, mint az egyéb fellépéseknek…
– Gyakorlatilag 1990 óta ebben élünk, a társaság, a motorozás, a zene… Annyira összenőttünk ezzel az élettel, amennyire csak lehet. Bármelyik találkozóra megyünk is, mindenhol sok a barát, az ismerős… Ez az életünk, ebből kiszakadni nem lehet, önszántunkból nem is akartunk soha. Aki ezt abbahagyja, az csak a pénzért csinálta. Mindig jóval hamarabb érkeztünk a bulikra, és általában tovább maradtunk, hogy mi is részt vehessünk legalább egy kicsit a jóban. Bár a korai érkezés nem volt mindig egészséges a koncert szempontjából…
– Egyébként több motoros találkozón léptek fel, mint egyéb helyeken?
– Nagyon sok jó hangulatú klub koncert is volt a pályafutásunk alatt, de az ottani közönség nem kis részét, olyan arcok tették ki, akikkel a motoros találkozókon összefutottunk. De mindenképpen motoros bulijaink vannak túlnyomó részben. És mivel ez egy viszonylag zárt világ, ezért volt az is, hogy a „civil” életben nagyon sokan még csak nem is hallottak rólunk. Nyíregyházán, ahol élünk, még így tízen-akárhány év után is előfordult az, hogy egy helyi buli után odajöttek: „Hú, bakker, de jó volt! Kik vagytok, nyíregyháziak?! Akkor miért nem hallottunk eddig benneteket?”
– Hogy érzed, mi változott a találkozókkal kapcsolatosan az évek során?
– Alapvetően, hangulatában, túlzottan semmi… Az élet változott – nem jó irányt vett. És bár lenne miért letargiába süllyedniük az embereknek, aki átlépi egy találkozó „küszöbét”, kizárja a mindennapokat, bulizni jön, beszélgetni, inni, lazulni, rockot hallgatni, csajozni/pasizni. Úgy összegezném, hogy ez a része nem lett más. Ja, hogy öregszik a testünk… Nem baj, a lelkünk cseppet sem! És folyamatosan jönnek a fiatalok, az utánpótlás, neveljük őket úgy, hogy olyan fasza gyerekek legyenek majd, mint mi voltunk…
– Sok motoros rendezvényen már hosszú évek óta visszatérő vendégek vagytok. Hol léptetek fel eddig a legtöbbször?
– Gőzöm sincs, ha kéznél lenne valami napló vagy regiszter, talán utána tudnék számolni… Hirtelen, ami eszembe jut: Tokaj, Újszilvás, Sirok, Szalkszentmárton, Bátonyterenye, Balatonkenese, Kunhegyes, Makó… meg még lenne száz…
