Máté Évi, a Powertrip alapító-gitárosa
─ Azért szoktatok feldolgozásokat is előadni a saját számok mellett?
─ Igen, sikeresen megerőszakoltunk mélyre hangolással egy Audioslave dalt, valamint egy-egy Stone Temple Pilots és Godsmack szerzemény is terítéken van. Ezek részben közös kedvencek, de persze igyekeztünk úgy válogatni, hogy passzoljanak a saját dalok közé. Első sorban azért a műsoridő kitöltését szolgálják, inkább a Powertrip-dalok előadására törekszünk!
─ Hány gitárod van?
─ Kettő, mégpedig egy Epiephone SG, ami H-ra van hangolva, és egy Schecter Devil Custom, ami pedig normál hangolásban van. Az, hogy melyik bulin mit használok, a hangolástól függ, a Powertripben mélyen vagyunk, úgyhogy ott az SG-n szoktam játszani. Bevallom, nem vagyok az a kísérletezgető típus, inkább azt szeretem, ha van egy hangázás és egy hangszer, amit imádok, s azt használhatom végig a koncerten.
─ Van gitáros példaképed?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Nagyon sok jó gitáros van, de példaképeim nincsenek, inkább kedvenceket mondanék: Rich Ward játékát imádom, de Tommy Victort is csípem nagyon. Persze az olyan alapvetések mellett sem lehet elmenni, mint Slash, Greg Macintosh, vagy mondjuk Jimmy Page, és még hosszasan sorolhatnám. Sokszor inkább maga a dal az, ami inspirál, nem külön a gitár, valamint nagyon sok stílus van, amit szeretek. A rock mellett az iparibb zenék is megmozgatnak, például az industrial. Zenekarokat illetően, legnagyobb kedvencből is van jó pár, nem lenne egyszerű felsorolni, de mivel a Guns N’ Roses-on nőttem fel, őket említeném.
─ Sok koncertetek lesz a következő hónapokban?
─ Mivel tavaly ősz/tél óta zenélünk ebben a felállásban, és most készülünk felvenni az új dalokat, így a fesztivál jelentkezésekről lecsúsztunk. A nyár ezért most lightosabbnak ígérkezik, de remélhetőleg azért becsúszik egy-két buli – szerencsére zenekarok általában akadnak, akik hívnak minket, és akikkel szívesen játszunk közösen – közben pedig Tamással és Harival fel tudjuk venni a dalainkat. Az előző tagokkal, Zolival és Kristóffal amúgy készült már egy négyszámos EP-nk, a Goddamn Soul, az tavaly ilyenkor jelent meg.
─ Összehangoltan szoktatok felöltözni a koncertekre?
─ Annyira nem kell megbeszélni, mert mindenkinek megvan a maga karaktere a bandában. De, persze csajok lévén, Szandrával például gyakran tartunk válogatást a fellépő ruhák között, és át szoktuk dumálni, hogy ki miben lesz. Van úgy, hogy több ruhát viszünk magunkkal, és a koncert előtt próbálgatunk, ilyenkor persze azt is nézzük, hogy színpadképileg mi passzol össze.
─ A motorozással hogy állsz?
─ Inkább négy kerék párti vagyok, de a motoros bulik hangulatát imádom. Tavalyelőtt például ott ragadtam Sirokon, közöltem az együttessel, hogy már pedig én nem megyek haza, hanem maradok bulizni. Hihetetlenül jó fej volt mindenki, egyből többen felajánlották, hogy aludhatok náluk, s másnap még a pályaudvarra is levittek. Megérte ott maradni, nagyon jól éreztem magam!
