Maraudert hoztak az Ünnepek
Kezdte a Mikulás és beteljesítette a Karácsony. Igen, megvan leendő útitársam, a Marauderem… Még így sem hiszem el, hogy most leírtam a puszta tényeket…
Amikor rászakad az ember lányára élete legnagyobb vágyának beteljesülése, köpni-nyelni nem tud, hebeg-habog és csak úgy van…
… aztán elkezdi elővenni magát a gyakorlatias agy: akkor most hol lesz a lakhelye a vasnak; hogy fogok vezetni, amikor már elfelejtettem, nem csak a közlekedési szabályokat, hanem a technikai dolgokat is…
Állj! MOTORTULAJDONOS lettél! Tavasszal átíratjuk a nevedre a Maraudert, és majd akkor ráérsz aggódni, hogyan kell vezetni… Deee… Nincs de! „Ezen a hídon majd csak akkor megyek át, ha odaértem.”
Szóval, hogyan is történt? Bevallom őszintén, csak párszor néztem meg a hirdetéseket, amúgy nem éreztem azt, hogy ott fogom megtalálni az Igazit…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Tudtam, hogy közelebbről fog jönni és pontosan annyiért lesz az enyém, amennyi pénzem van, egy forinttal se több, se kevesebb. Ismét bebizonyosodott, hogy az intuíció csalhatatlan!
Visszaköszönt a gyerekkori barátnőm férjének pár évvel ezelőtti mondata: „Háromszázért viheted!” Akkor nem volt „háromszázam”, most ez volt az összes pénzem a motorra. És egyszer csak jött az üzenet, miszerint, ha még akarom, az enyém… Akartam, az egész lényemmel akartam!!!
„Leírhatatlan” érzés, ahogyan most írom ezeket a sorokat, mert most még távol van tőlem a kis Marauderem, javítgatják, csinosítgatják, biztos kezekből tart felém… Most még pár hónapig téli álmot alszunk mindketten, hogy tavasszal újult erővel nekivághassunk a magyar utaknak.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért pont most teljesült a vágyam. Azt hiszem, most értem meg rá. Igazából, sok mindenre az utóbbi hónapok tanítottak meg: öregedtem pár évet…
Megdöbbentő paradoxonokat produkál az Élet. Egy olyan észveszejtően gyors hullámvasút volt számomra, hogy nem győzök magamhoz térni, és ismerkedni újdonsült önmagammal.
Eleinte nem tudtam mit kezdeni a tudattal, hogy az apám meghalt, eladtuk a gyerekkori házat, s a kis pénzből, ami az örökségemnek mondható, tudok motort venni. Talán ez az ő ajándéka azok után, hogy finoman szólva nem volt egy felhőtlen gyerekkorunk a húgommal.
Az utóbbi években, amikor sok idő után újra beszéltünk egymással, megismertem magát az embert, a lelket, aki rejtve volt előlünk, s mindig emlegettük a sörözős dumálásokon, hogy ha nem adja el a kis Simsonját, amikor még kicsi voltam, tudtam volna min gyakorolni.
Így egy nehezebb úton, de mégis megszereztem a jogsit, és most már van egy Marauderem, akit már most imádok!
