Küzdelem az elemekkel a nyugati végeken
Túránk következő napján elhagytuk Zala-megyét, és sietve körülnéztünk az észak-nyugati határszélen is. Az eső azonban hamar visszazavart minket a Balaton közelébe.
4. nap – Irány a Fertő tó!
A következő napon Juci és Zozó szabadnaposak voltak, így alkalom nyílt egy kis közös gurulásra velük is. Örömünket beárnyékolta néhány sötét felhő épp abban az irányban, amerre mentünk, de előző este már leegyeztettem, hogy az éjszakát Fertőszentmiklóson töltjük. Annak ellenére, hogy az interneten is esőt és hatalmas viharokat ígértek, tartottuk magunkat a tervhez.
Természetesen ők vezettek minket, hogy egy újabb, számunkra ismeretlen útvonallal ismerkedhessünk meg. Náluk még esőruha sem volt, hiszen talpig bőrben motoroztak, de mivel mi farmerban voltunk, nem szerettünk volna bőrig ázni. Sárvár előtt 15 kilométerrel néhány csepp eső hullott le, mikor félreálltunk, és esőruhát húztunk, de vaklárma volt. Sárvár után aznap már nem is kellett visszavenni.
Sárváron körbejártuk a várat, majd egy közeli étteremben ebédeltünk egy utolsót együtt vendéglátóinkkal. Közben azon méltatlankodtunk, hogy negyedik társunk tényleg komolyan gondolta, hogy arra, amerre a felhők vannak, nem jön tovább. „Ő már annyit ázott életében, hogy ezt a nyaralást eső nélkül tervezte” – el is neveztük Viharvadásznak. Ebéd után Juciék visszafordultak, mi pedig folytattuk az utat az északi határ felé.
Még több kép a galériában
Délután öt körül értünk Fertőszentmiklósra. Aznapi szállásadónk, Pat épp hazaért a munkából, ezért rövid eligazítás után elmentünk még egy kicsit motorozni a környéken, hogy legyen ideje átöltözni, lepihenni. Ez a vidék is nagyon szép, de sajnos a Fertő tóhoz csak egy helyen, Fertőrákoson lehet lemenni fürdeni. Mivel nem volt éppen strandidő, a parton alig lézengett pár ember, így nyugodtan le tudtuk fotózni, ahogy a hattyúcsalád tőlünk úgy másfél méterre tollászkodik. Valószínűleg az időjárásnak volt köszönhető az is, hogy a fizetős parkolóba egy intéssel engedett át a sorompón a portás.
Ha már itt jártunk, megnéztük a település másik nevezetességét, a fertőrákosi kőfejtőt is. Az 1628-ban megnyitott kőbánya ma már nem működik, de csekély összeg ellenében látogatható. Monumentális kőoszlopai között számos filmet forgattak, jelenleg pedig belsejében barlangszínház működik, ahol nyaranta operaelőadásokat rendeznek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel már kezdett sötétedni, és gyanús felhők vettek minket üldözőbe, visszaindultunk a szállásunkra. Meglepetésünkre a kijelölt épületben az Acélkerék motoros baráti kör szinte teljes létszámmal várt minket. Kiderült, hogy jelenleg az épület a klubházukként működik. Pat finom tárkonyos zöldséglevese készen várt minket a bográcsban, amiből a srácok hiányolták ugyan a kolbászt, de ilyenkor első a vendég.
5. Nap – Homokdűnéken
Következő reggel a klubház kulcsát a postaládába dobtuk, és Pat eligazítása alapján indultunk tovább. A konkrét terv annyi volt, hogy be kellene ugrani Szombathelyre, mert időközben elfogyott a minta a hátsó gumimról, és ott lenne jó árú Avon abroncs. Az éjszakát pedig Salföldön töltjük majd a Pálos kolostor mellett. Ott találkozunk majd három cimboránkkal is, akik a Balaton déli partjáról ruccannak át.
Az első napirendi pont – ha már itt vagyunk – nézzük meg a fertődi Esterházy-kastélyt. A nemrég felújított, „magyar Versailles”-nak is nevezett épületegyüttes 1720-66 között épült. Sajnos idő hiányában – ha jól emlékszem, óránként indulnak vezetett csoportok – a kiállításokat, valamint a gyönyörű parkot nem csodálhattuk meg, csak kívülről készítettünk egy-két fotót.
Pat, maga is nagy lovas lévén mesélt nekünk egy hagyományőrző lovastanyáról a közelben, amit rég meg akart már nézni. Utána érdeklődött gyorsan telefonon, így már vártak minket Harkán. Odafele azért még megálltunk Balfon, hogy egyenesen a forrásból igyunk egy kis gyógyvizet, aminek így frissen elég riasztó kénszaga volt.
A Kurszán Kende Lovastanyát 2006 augusztusában kezdte kialakítani Czanik Csaba Árpád segítőivel. Mára komoly lovas- és szellemi élet alakult ki a telepen, ahol a lovaglás és lovasíjászat mellett ősi magyar állatfajtákat tartanak, valamint szakrális túrákat és táborokat is szerveznek. Amikor ott jártunk, épp karatetábor volt, miközben folytak a terület építési munkálatai is. Ennek ellenére egy hölgy készségesen körbevezetett minket, megmutatta a szálláshelyeket, a központi földházat, a közös étkezőt, valamint az állatokat.
Mikor végeztünk, megpróbáltam telefonon elérni Brigittát, aki itt a fórumon említette, hogy szívesen lát mindenkit Mattersburgban. Innen még olyan 10 kilométer lett volna a határ túloldalán Ausztriában, de sajnos mint utóbb kiderült csak a magyar száma volt meg nekem, azt pedig kint nem használja. Na mindegy, majd legközelebb, ha erre járunk. Irány Szombathely!
Úgy gondoltam, Szombathely közelebb van. Tévedtem. Ez annál inkább érzékenyen érintett mindannyiunkat, mert az eső most valóban rázendített (állítólag éjszaka Csornán hatalamas vihar is volt), és azzal a tudattal motorozni, hogy a hátsó gumimon egyáltalán nincs minta, nem volt megnyugtató. Négy óra körül értünk a város szélére, ahol egy másik guzzis márkatársammal találkoztunk, hogy elvigyen a nagykereskedésbe.
A gumihoz valóban baráti áron jutottam hozzá, de ezzel újabb kérdés merült fel: hol van a környéken olyan szerviz, ahol motorgumit is szerelnek. Szerencsére a nagykertől nem messze van egy Suzuki kereskedés, ahol annak ellenére, hogy záróra előtt tíz perccel estünk be, szívesen segítettek. Mondjuk az is igaz, hogy a telefonos beszélgetés alapján valamiből arra következtettek, hogy defektem van.
Az eső továbbra sem hagyott alább, viszont tőlünk keletre valami napfény derengett. Mivel amúgy is arra volt dolgunk, úgy döntöttünk, most elhalasztjuk az evést, és majd később, száraz helyen veszünk magunkhoz valami eledelt. Erre Sümegen egy áruház parkolójában volt módunk legközelebb. Addig csak kergettük a felhőket, és lestük az út szélét, hátha látunk valami éttermet.
Innen már végre napsütésben kanyarodtunk a Balaton felé. A lenyugvó nap sugarai gyönyörű szivárványt varázsoltak az égre, és már csak egy dolog miatt aggódtunk: mi lehet a többiekkel. Lehetséges, hogy órák óta várnak ránk a Káli medencében? Szerencsére nem ez volt a helyzet. Épp leszálltunk a motorokról, már a bukósisakot is levettük, mikor három HD kanyarodott be a Pajta Galéria elé. Mindössze két perc eltéréssel érkeztünk a megbeszélt helyre. Szinte hihetetlen.
Mint kiderült, a többiek Balatonszabadiból még elugrottak Paksra az egyik motorért, mielőtt elindultak, ezért nem értek korábban Salföldre. A finom vacsora, és a László napi felesek mellett mindenki a saját olvasatában fűzte tovább a megszervezhetetlen összetalálkozás történetét. Közben persze rendesen ránk sötétedett, pedig még hátra volt egy nagyjából két kilométeres szakasz földúton, fel az erdőbe.
Mi pár éve már jártunk a kolostornál. Úgy rémlett, akkoriban viszonylag kemény, erdei ösvény vezetett fel. Csak másnap sikerült kiderítenünk, hogy kb. egy hete az erdőgazdaság, hogy kiegyengesse a göröngyöket, leturatta a felső földréteget. Ennek következménye egy 15-20 centi mély homokkal borított ösvény lett. A most már ismét hat motorból álló csapat az életéért küzdve evickélt fel a sötétben.
Az első motor által kavart hatalmas portól a többiek semmit nem láttak, és mivel az irányt sem tudtuk, muszáj volt egymásra tapadni. Ha valaki megáll, a többiek is elesnek. Visszafordulni nem lehet. A csodával határos, hogy a hatalmas dögöket senki nem fektette le. És megnyugtató volt, hogy nem csak én éreztem úgy magam, mint egy „szörvájver”.
Persze benn az erdőben, a vak sötétben már semmit nem láttunk a kolostorból. Mi gyorsan sátrat vertünk, a többiek pedig beköltöztek abba a kis épületbe, amit a közelmúltban építhettek fel, talán épp erre az eshetőségre. A nagy ijedtségre persze rögtön inni kellett valamit, és még órákig ment a sztorizás a homokdűnékről, amik az utunkat állták, de mi bátor hősökként megküzdöttünk az elemekkel.
6. nap – Búcsú az északi parttól
Másnap reggel már csak öten folytattuk az utat a Kis-Balaton fele. Előtte azért még megnéztük a Mária Magdolna tiszteletére szentelt kolostort, amelyet a korabeli iratok először 1263-ban említettek, majd beszélgetésbe elegyedtünk a lovaskocsi hajtójával, aki a faluból hozza fel a turistákat ide. Ő sem nagyon lelkesedett az út minősége miatt, hiszen a lovak és a kocsik is nehezebben haladnak a homokrengetegben. De végül is, ha éjszaka, tök sötétben megoldottuk, világosban mi bajunk lehet?
Azért a biztonság kedvéért most egyesével, pár perc különbséggel indultunk el, hogy a pornak legyen ideje leülni mire a következő versenyző a lóerők közé csap. Így majdhogynem még izgalmasabb volt az út lefele. Az azért némi nyugalommal töltött el, hogy ha bármi van, majd lovaskocsival összeszednek. A később indulókat már készen várta a hatalmas adag bundáskenyér és a tea az esti jól bevált helyen.
Innen az utunk először Kékkútra vezetett. Ott is van forrás, hiszen itt palackozzák a Kékkúti ásványvizet. A benzinleszívásra tartalékolt vizesüvegeinket csurig töltöttük vele, majd siettünk Balatonfüredre, ahol a tankokat is megtöltöttük, nehogy baj legyen, ha már elfogytak az üvegek.
Itt meg kell említenem, hogy a túra alatt lehetőségem volt kipróbálni a Mol új prémium kategóriás üzemanyagát, a MOL Evo Neo-t, ami június elsején került a töltőállomásokra. Az új 99 oktánszámú benzinhez új dizájn is dukál – az óta ezt már nyilván mindenki észrevette – a benzinkutakat átalakították az új színekre.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy jelentősebb változást tulajdoníthattam volna az új benzinnek a túra alatt. Ilyenkor egyébként is sokkal simább a járása a blokknak, miután a kipufogó alaposan kiégett. A motorom fogyasztása végül nagyon alacsony lett, de eleve nem száguldozós túrára rendelkeztünk be. Azért az megnyugtató, hogy az új benzinben nagyjából 5%-a biokomponens, aminek következtében csökken a légkörbe jutó széndioxid mennyisége, és a motor élettartama is megnő tőle.
Folyt. Köv.
