Kicsinyke kedves kecske – Kawasaki D-tracker 125 2012 Teszt
Vannak ezek a sárdagasztó típusok, meg a supermotok, és hát én nem vagyok ez a szupermotyózós se, de ennek ellenére egész megkedveltem ezt a kicsinyke jószágot, a Kawasaki D-Tracker 125-öt.
Ránézésre a szentem eléggé szúnyogfazon A Kawasaki kis supermotoja, a D-Tracker 125. Azonban amint beindítod kellemesen pattogós hangján adja tudtodra, hogy ő ugyan nem hangos, de azért menne. Ráülve fapados komfort fogad a fenekednél, és az egyenes kormányt megfogva kicsit hegyi bringás érzeted támad, de elég gyorsan elmúlik ez, amikor elkezd poroszkálni.
Városban őrületesen jót lehet vele tekeregni, valami betegesen jól lehet vele navigálni az autók és a hepék meg a hupák között: a hajamat eldobtam és csak húztam és váltottam és húztam és fel meg le, lelelele, felfelfeel, fellefellefelle, kanyarodás jobbra-balra, döccenő járdaszegély nem számít, csak mentem mint Maris a káposztásban.
A műszerfal rendkívül hagyományos és minimalista, célratörő, nincs felesleges sallang, csak a lényeg: index, kétoldalt, kilométer óra mutatósan, visszajelzés, hogy lent van a stender, ha ott hagyod és sebességbe téve indulnál. Ez hasznos, mielőtt elkezded keresgélni, hogy most mit felejtettél el.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a galériában!
A Kawasaki D-Tracker 125 külsejét tekintve nem lihegték agyon a dolgot: akinek ilyenje van, az úgyse a polírozással meg a hajlásszögekkel és az illesztésekkel fog vesződni. Ennek megfelelően van felbiggyesztve minden a bringakormányra, minimalista egyszerűséggel. A műszerfal is minimalista, bár digitális: a fordulatszám egy növekvő-csökkenő csíkban jelentkezik és egy jó nagy szám mutatja mennyivel haladunk.
A kicsinységéhez mérten igen jó fékje van, arányos a teljesítményhez és a lendülethez. A váltó élvezetesen finom, jól eltalálható az üres, és az oda-vissza gyors kapcsolgatásoknál is szépen teljesít városi küzdelem közben is. Napközben igen jól csapathatunk vele mindenfelé, éjszaka viszont a lámpácska inkább csak reflektor állásban használható, a sima tompítottat én biza kevésnek találtam.
A műszerfal fura eleme a fékcső keresztirányú elhelyezése, ami viszont pont kitakarja az üres jelzést, meg egyéb lámpás visszajelzéseket: ez amolyan bosszantó téma, kawáék mindig a műszerfal körül hagynak valami trehányságot (lást a randa köcsögök az első fékekhez néhány nagyobb motorjuknál).
Kicsit még simogatom azért ezt a kis vasat, mert igazán megérdemli: a lágy és könnyen kezelhető kuplungja fiatalok után kiált, a terepjáró jellege pedig a délutáni és nyári városszéli bandázásokra, sarazásokra csábít. A kicsi súlya abszolúte fordulékonysága és mindenféle jól kezelhetősége igazán kellemes kezdő terepmotorrá és vagány kis városi huligánná teszi a kicsikét.
Végsebesség: 102 km/h, utassal 92 km/h. Fogyasztás: nevetséges 2 liter hosszadalmas városi ámokfutás után, autópályán vegyesen.
Sajna a nagyobbacska robeszok lenyomják a lendületét, de azért igen lelkesen forogja ki magából a 10 pacit, tényleg pörgős jószág – 5000 körül kezd megjönni a lelkesedés és 9000-től kerülünk pirosba.
Nem utasbarát, de 125 cm3-től ne is várjunk sokat, az utas röviden így jellemezte: „ez egy inkvizíció, pláne ahogy mész vele, kiszakadt a gerincem, a fenekemről elfogyott a természetes párnázottság”, és állandóan a vesémbe kapaszkodott közben, mert nincs neki máshová.
Szóval én városban igen előszeretettel használtam az alacsony fogyasztása és a betegesen jó fordulékonysága, ugrékony természete miatt.
Kinek ajánlom: őrült kezdőknek, akik mindenhol mennének, és nem szívbajosak, mert tépni fogják a szarvát (de a szülők meg szeretnék, hogy legyen korlát).
