Kicikemocika menni meghódítani Európa – Honda NF 110 Wave 2012 Teszt
Aztán néminemű rugdalódzás árán rájön az ember, hogy bokával is kell hátrafelé dolgozni (elég fura a mozdulat egy merevebb motoros bakancsban), és kitárul a lehetőségek tárháza, és máris magunk garázdálkodunk a pacikkal. Fel-le váltogathatunk, amint az agyunk és a lábunk átkonfigurálta magát. Kicsit keményke fenékre, de a nagy kerekei kompenzálnak valamennyit, az eleje nagyon biztosan halad még nagy sebességeknél is, szerintem nagyon jól hangolt a kicsike futóműve. A fékek határozottan jók, az első harapósabb, a hátsó finomabb. A tükrök jól vannak elhelyezve, kellemes lapáttükrök ahol kényelmesen nézelődhetsz visszafelé.
Szóval a lelkesedés megvan benne: ha ügyesen adagolod neki a lendületet, egészen 105 km/óráig el lehet kergetni, és lejtőn, hátszélben megy 112 körül is. Ugyanez a lelkesedés emelkedőn visszaesik 95-98 km/óra közé, de ha alaposabban belegondolunk ez ettől a 109 köbcömötől azért ez elég becsületes, mert hát a 125-ösök is kábé így feszítenek az autópályán. Mindezt a sebességet teszi másfél literért cserébe, ami a tankolásnál igencsak szívmelengető élmény volt a teljesítmény tükrében. Ezer forintért mivel megyek én 110-el majd kétszáz kilométert? Hát a Wave-el mondjuk.
Az igazat szólva kellett másfél nap mire összebarátkoztunk a négyütemű kis hódítóval. Ez a körváltós téma nem egyszer hozott zavarba, főként, hogy visszafelé is hagyományosan váltottam volna, de erre rögtön meglódult… Az összes szőkeségemet le kellett vedlenem, és a körváltóra odafigyelve tekeregni.
Városban egyébként állat a szerkezet, bár a meglendülés kicsit óvatosabban megy neki, mint egy kis kétütemű ötvenesnek, de menet közben a Váci úton és szélesebb utakon már bátran lehet vele előzgetni a bambább négykerekűeket. A csomagtartó része viszont robesz fazonhoz képest kicsi (kb. az én nagyra nőtt kulcscsomóm és tárcám fér bele), cserébe viszont van olyan kapaszkodója, amire bőven lehet gumipókozni (a fentebb említett tyúkketrecet is akár). Az ára nem sokkal több mint a Honda ötvenes robogói, és a lelkesedés tekintetében szerintem bőven jó az ára.
Szociális tapasztalatok:
– Vicces vele autópályán előzni a mazsolákat: eléggé el tudnak bambulni, hogy most akkor tényleg az autópályán lehagyott egy nagyirobogó?
– Városban a fura váltóját meg kell szokni, és visszapakolni rendesen legalább egyesig, mert ha reflexből dolgozik az ember, hát elég lendületesen kezdik nyomni a dudát a zöld lámpánál, amint negyedikben vérszegényen végiggondolja, hogy meginduljon-e…
– kiröhögtek, amikor elmentem vele hétvégi bevásárolni és megrámoltam csíkszemű módon: kormányvégeken nagy zacsik, hátul a vasra felgumipókozott mindenféle… egyébként tényleg viccesen néz úgy ki…, de hát ennek nálunk nincs kultúrája, és fájó pont volt, hogy a lábtartóhoz és a kicsi dobozba nem lehet rámolni,
– minden lekicsinylő beszólást a szívbe markoló másfél literes fogyasztás emlegetéssel lehet némaságba fojtani. (És te mikor tankoltál legutóbb 1000 Ft körül? 1980-ban? Na, mert én tegnap, és mentem vele azóta már majd 130 km-t…)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Összességében:
Ami necces lehet: a fura váltó, és a postásos külső. A kis vas fura egyvelege a váltósok lelkesedésének, és a robogók fürgeségének. A körváltó nem tudom mennyire teszi vonzóvá azok számára, akik már robogóztak, és tudják milyen “csak húzni neki”, és azoknak akik már megtanultak nagymotoron váltani, de ezen visszafelé kell mindezt csinálni. Minden esetre kezdő motornak, B125 alternatívának, ingázásra, futárkodásra, és egyéb komplexebb városi alkalmazásokra első osztályú megoldás lehet a fogyasztása miatt.
Baromi lelkes, de egy másik kultúrából jött. Kicsit perverz a kicsike.
