Kicikemocika menni meghódítani Európa – Honda NF 110 Wave 2012 Teszt
Első körben postásmotornak néztem. A nagy kerekei, meg a robogós fazon miatt. Aztán felhomályosítottak, hogy Ázsia kedvence ez a kicsi, és több mint 40 milliót már legyártottak az elődeiből…
Húhaaa, akkor ez az a csíkszemű népibringa, amin az egész család utazik egyszerre az unokákkal, plusz a tehén és a komplett tyúkudvar ketrecestül? Hm, Hondáék nagyon alapoznak a B125-re, ez a vas teljesen arra van kitalálva. De egymás közt szólva, ha finoman szeretném jellemezni a kicsikét, akkor európai szemmel rásandítva bizony egy kissé perverz a szerkezet, kábé csak annyira mint a hely, ahol megeszik a kutyákat és rajzolt mangalányokat vesznek feleségül.
Végül is a kicsit meg lehet szokni, de annak, aki már robogózott és váltott is nagyobbacska motoron, fura lesz a körváltós cucc úgy, hogy lábfejjel lefelé taposod felfele a sebességet, visszafelé meg bokával nyomkodsz… és közben nem kell kuplungolni se… Szóval totálisan fordítva van minden. Jobb, ha nem is tudsz motorozni, szüzeknek való a vas. Vagy legalább sose robogózzál, vagy sose motorozzál, még és akkor nem lesz fura a váltója.
Külsőségek:
A nagy kerék és a fazon összességében ránézésre nagyi motorja, vagy postásmotor, szép kis gömbölyített formákkal, a tekintetében némi hangyás beütéssel, plusz a koronás fővel stuccolva. A metálmegy-szürke kombó elegánsan uniszex, de a forma a mi elkényeztetett európai dizájnereken nevelkedett szemünknek nem szívbe markoló: elsőre nagyapunak tudjuk elképzelni a vasat, esetleg a postásnak vagy valamilyen futár melóhoz, mert bizony ő nem szép. De legalább nem is ronda! Valahol félúton van a szupersemleges és a nemfeltűnő között. Felveheted öltönyhöz és melós ruhához is. Univerzális fazon. Metál és minimális dizájn.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel a körváltóról nem ejtettünk szót indulás előtt, így jött a tapasztalati megismerés: a műszerfalon már eleve gyanús volt a négy nagy világítós számocska, aztán lenéztem a lábamhoz és egy csomó kilógó vas vigyorgott vissza. Bal oldalon sztender és váltó két karral előre-hátra, valamint a lábtartó, jobb oldalt fék, lábtartó, berúgókar, és kétoldalt még diszkréten kilóg a középsztender is. Reflexből aládugtam a váltónak a lábfejemet, és nem is történt semmi, viszont a kicsi már kínjában visított, ezért jött a reflex szerű ellenreakció, tapossunk rá! Máris jött a második, egészen lelkesen kapkodja a küllőit a kicsike, hármas-négyes, majd jött a stoptábla, féééék.
Na de nincs kuplung, mostakormivan, rángatni fog-e…? És nem. A körváltó nagyon jóindulatú, simán meg lehet vele állni, és az aktuálisban hagyott sebességgel elindulni (nem kis örömére a mögötted dekkolónak), ugyanis negyedikben már nincs meg a vinnyogós lelkesedés, hanem bizony vérszegényke elinduláskor. De azért becsülettel elindul 110 köbcömö létére, szóval a menni akarás az megvan benne!
