Kele Kinga törött kulcscsonttal teljesítette az Erzberg Rodeót
– Mesélj magáról a versenyről!
– Nagyon rossz idő volt, napok óta esett az eső és mindenki gumicsizmában járkált. Viccelődtem is, hogy terepen, esőben még nem motoroztam. Szóval, elkezdődött a verseny, a 605. induló voltam. Örültem, mert mondhatni az elsők között voltam, s a pálya sem volt annyira bejárva.
A csapattal indultunk, de ettől függetlenül, kicsit széthúzódtunk a sorszámok miatt. Mivel időre kellett teljesíteni a pályát, nagyon siettem mindennel. Nem olyan volt ez, mint otthon az elején, hogy élveztem az endurozást, hanem itt már elvárások nehezedtek rám.
Az első nagy ugratónál örültem, mert sikerült tökéletesen leérkeznem a földre. A társam, aki az oktatóm is volt, féltett, nem hiába jött a hátam mögött. Minden kanyarodásomat figyelte és tudtunk kommunikálni. Volt elég sok lassító rész – ezt úgy kell elképzelni, hogy van 5-6 m helyed, ami hirtelen 1m-re leszűkül, és dimbes-dombos részek, szikladarabok csökkentik a sebességedet. Ekkor vissza kell váltani! Az első esésem akkor történt, amikor egy ugratónál való leérkezésemkor az első kerekemet egy szikladarab kilökte. Felpattantam, mentem tovább.
– Mennyi idő után indítják el a következő versenyzőt? Hiszen itt nem csak a nehéz pályára, hanem a többiekre is oda kell figyelni…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– 20 másodpercenként. Ebből is volt a problémám… Az egyik szűkítőben nagyon közel jött hozzám egy srác, és a hátsó kerekemet meglökte, elestem, de jött rám. Átment rajtam, de úgymond bekuckóztam, s a protektor megvédte a hátamat. Indultunk tovább, bár le kellett volna nyugodni…
Hirtelen elég sokan lettünk a pályán, s már közeledett a célvonal… Mint már említettem, napokig esett az eső, s voltak kisebb-nagyobb tócsák. Láttam, hogy jön egy nagyobb… Két srác átment rajta, én pedig mentem utánuk, mert úgy voltam vele, hogy rutinosak. Csak a sebességem nagyobb volt, mint az övék. Belehajtottam a tócsába, de nem tudtam felcsapni a kerékre, mint ők, hiszen nem volt még meg a tapasztalatom az ilyen helyzetekre.
Már majdnem átértem, amikor az első kerekem hirtelen eltűnt a tócsa mélyén… Előre estem, a kormányon át, szaltóztam egyet, és a motor is rám esett. Felkeltem, de éreztem, hogy valami nem oké… Azt hittem, kiment a vállam, fájt minden mozdulat. A motort be kellett rúgni, a társam segített. Elmentem nagy nehezen a célig, teljesen átáztam, remegtem.
– Azonnal vittek a kórházba?
– A szervezőkkel vitáztunk, hogyan jussak le… A motort ott kellett volna hagyni és egy másik ember mögé ülni. Ebbe nem mentem bele, hiszen kapaszkodni sem tudtam volna. Levittem a motort. Olyan vagyok, hogy próbálom palástolni, ha valami nagy baj van. Itt is ezt tettem, nem mutattam…
Megnézték a motort. Kiderült, hogy minden, ami a jobb oldalamon volt, máshová került, tehát a fék, a gázkar alulra csavarodott. Nem értették, hogy jöttem le… Én sem!
A párom a táborban várt, majd elmentünk az erzbergi mentőállomásra, ahonnan a 30-40 km-re lévő kórházba küldtek. A röntgen után kiderült, hogy eltört a kulcscsontom, az izomrész is elmozdult 2 cm-re. Érdekes, mert kiskoromban szintén eltört, szinte ugyanott…
– Így, pár hét elteltével, hogyan kezeled a történteket lelkileg?
– A 35 versenyzőből így is 30. lettem, hogy időt veszítettem. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy tapasztalatot szereztem. A váratlanra pedig nem lehet felkészülni. Jó, ha az ember több dolgot űz az életében, tehát ugyanúgy szeretem az utcai motorozást, mint az endurozást, aminek már vettem hasznát a hétköznapi közlekedésben, amikor egy nő majdnem elütött és észre sem vette…
Most várom, hogy 20-án mit mutat majd a röntgen, de tevékeny ember lévén, nagyon nehezen viselem ezt a kényszerpihenőt. Az idei szezonban még mindenképpen szeretnék motorozni, a párommal már tervezzük is, milyen túrákra menjünk…
– Mit tanácsolsz a motoros csajoknak?
– Legyen önbizalmuk, higgyenek magukban! Menjenek vezetéstechnikai tréningekre, amik nagyon sokat segítenek és vegyenek részt a szervizszakkörökön, hiszen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem tudnak segítséget hívni, viszont egyedül is meg tudnák oldani… Tehát, csak bátran!
Fotók: Kele Kinga;
