fbpx
EseményekMotoros találkozó

IX. Nemzetközi Moto Guzzi találkozó Szlovénia

szlovenguzzi4159Szlovéniának ezen a részén már egyre több a kanyar, és növekszenek a hegyek. Az állandó térképnézegetés a páromat elkeserítette. Ő emiatt az utat is kevésbé élvezte. Már épp feladtuk, hogy valaha is megtaláljuk Bledet, mikor egy benzinkútnál esőruhát is kellett húznunk, mert szörnyű sötét fellegek gyülekeztek. Szerencsére 3-4 cseppel megúsztuk, viszont utána dunsztolódhattunk a PVC-ben.

A legkilátástalanabb az utolsó szakasz volt. Számításaim szerint Bled már csak 20 kilométerre lehetett, mikor a helyes útról eltereltek Ausztria felé, és a térkép nem is mutatott utat visszafele. Aztán egyszer csak a Jesenice felé vezető épülő autópályán találtuk magunkat, ahol végre ki volt írva, hogy Bled.

Ahogy lekanyarodtunk a tó felé, már boldogan, és jó fáradtan integettünk a szembejövő Gold Wingeseknek. Aztán megláttuk a táblát, hogy ezen a hétvégén Honda Gold Wing találkozó van a tó mellett. Kezdtem gyanakodni, hiszen egyetlen Moto Guzzi sem tűnt fel. Meg egy tónál két motorostalálkozó ugyanazon a hétvégén… ez szinte lehetetlen.

A Bledi tó egyébként tényleg gyönyörű. Népszerű turista hely lehet, mert körbe van építve szállodákkal és kempingekkel. Ez is gyanús volt, hiszen nekem azt mondták, hogy nem lehet sátorozni… Aztán mikor már körbementünk a tó körül és sehol nem volt az a bizonyos hostel, az egyik kemping recepcióján megkérdeztem. A válasz: Hostel Pod Voglom? Az a Bohinji tónál van. Az innen még 38 kilométer.

Azt gondolom mindenki el tudja képzelni, mit kaptam ezután a páromtól: Már megint az én trehányságom miatt van minden probléma. Mert ilyen beleszarós vagyok, és még azt sem írtam fel, hogy melyik városban kell keresni a hotelt… – Most miért? Annyi szálloda van erre. Nem hiszem, hogy ilyenkor tele vannak. Ha azt nem találjuk meg, majd megszállunk valamelyikben. Ő azt mondta, ha nem találjuk meg a guzzisokat, bekéredzkedünk a goldwingesekhez. Biztos azok is jó fejek.

Innen már egyenes út vezetett Bohinjba. Persze megértem, hogy a hosszúvillás, kéziváltós chopperrel a sok kanyar fárasztó lehetett, én kifejezetten élveztem, hogy gyakorolhatom a szerdai motoros vezetéstechnikai tréningen tanultakat. Aztán megérkeztünk a tóhoz, ami még gyönyörűbb, mint Bled. Vadregényes, még magasabbak a környező hegyek, és a tó egyik oldalán út sincs, csak az érintetlen természet.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik.
Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé!
Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
5 lépés a motorozás felé ingyenes e-book

A hostel az egyetlen szálláshelynek tűnt hirtelen, bár majdnem elmentünk mellette, mert a Moto Guzzi találkozóra semmi jel nem utalt. Később kiderült, hogy péntek este 6-kor mi vagyunk az első vendégek. A szervező Matevz egyedül „építette” a helyszínt, padokat és asztalokat állított, útterelőket festett fel. Szerintem jogosan merült fel a kérdés, hogy milyen klub lehet ez, ahol egyetlen ember dolgozik az évi egy találkozó megszervezésével. De legalább így nem vesznek össze.

A hostelben nem volt étterem, ezért miután lepakoltuk a motorokat és szembesültünk a helyzettel, hogy a kétágyas szobában emeletes ágy van (de legalább van saját zuhanyzónk és WC-nk), elgurultunk a Sakállal egy szomszédos településre vacsorázni. Hihetetlen gyönyörű hely. A grillezett pisztráng és a finom szlovén sör hamar helyrerakta a kedélyeket. Nagyjából még azt is sikerült kimagyaráznom, hogy a Bledi tó meg a Bohinyji tó mennyire összekeverhető, hiszen mindkettő B betűvel kezdődik.

Miután visszatértünk a találkozó helyszínére, hamarosan megérkeztek honfitársaink is. Husi és Ari aznap reggel vették át a vadi új Grisot Veszprémben. Csomagjaikat a többiek hozták utánuk, akik valahol lemaradtak az esőben. A dobozok ugyanis még nem érkeztek meg az új modellhez. Husiék húzták a szarvát rendesen, mert esőruha sem volt náluk. Megismerkedtünk, aztán vártuk a többieket.

A helyszín érdekessége volt még egyébként a szálló mellett felépített Adrenailn Park. Lentről nézve megállapíthatatlan milyen magas oszlopok tetején mindenféle félelmetes játékot szereltek fel. Nézni jó volt, ahogy a buszokkal érkező vendégek próbára tették a bátorságukat, kipróbálni nem mertem volna, azt hiszem. Egyébként egész hétvégén folyamatosan tele volt a hely. Mi lentről kibiceltünk, és tippeltünk, hogy a „team buildingen” résztvevő csoportból melyik lehet a főnök, és melyik a kifutófiú.

Este hamar kidőltünk, és reggel sem keltünk túl korán. Szerencsére szabadságunk hátralévő részében nem kellett reggel ötkor kelnem. Megreggeliztünk a hostelben – az is benne volt a 20 eurós díjban – majd lófráltunk a tóparton. A többiek megnyugtattak, hogy a találkozó nem marad el, tavaly is csak szombat dél körül kerültek elő az emberek.

0 0 votes
A cikk értékelése

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

Subscribe
Visszajelzés

guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x