Honda Safety Hungary – 1. vezetéstechnikai tréning
Az idei év nem is kezdődhetett jobban: szezon elején bemelegítésnek 2 napos vezetéstechnikai tanfolyam.
Rácsapás jellegű volt a dolog (ahogy ez nálam lenni szokott): holnap-holnapután kétnapos lesz/mész? Háthooogyaviharbanemennék! (wáááuuuu, a hétvégén meg szakmai kiállítás, molinót és szórólapot kéne gyártani, de majdcsak megoldom éjszakánként – ki sokat alszik keveset él….) Hovámikorkihez? A kerekesház, a Kozma utcánál, majd a weben kiguberáltam a pontos címet.
No, az izgalom a tetőfokára hágott nálam már korán reggel, simán benéztem az órát és lazán rárepültem egy órával előbb a célra. Kb. félúton bambulva az autó műszerfalán tűnt fel az órán a pontos idő, aztán a rádió is bemondta, végül megnéztem a mobilon is, és a gps-en is: ezer százalék, hogy tényleg alhattam volna még egy órát.
Közben lapos kúszásban feltűnt egy háromszög az út szélén, és a nagy büdös bambulás közepén már csak a fejemben megszólaló vészriadó indította meg az agyfunkciókat: kéne ide egy fék – a teherautó pedig békésen távozott balról jobbra, különösebb atrocitás nélkül.
Noh, ekkor elkönyveltem magamban, hogy ha mégis elérnék a célhoz, hatvanszor jobban kell figyeljek az átlagosnál, mert ma valahogy agyilag mintha alulteljesítenék… Mikor, hát mikor is menjünk biztonságtechnikai tréningre, ha nem aznap, amikor az amőba alapfunkciói is agyi túlterhelést okoznak…
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Valahogy odaértem, bevergődtem a kapun, és elcsodálkoztam, hogy a weben látott épület nem is olyan kicsi amilyennek ott kinéz, hanem brutálisan nagy, a kerék a ház homlokzatán meg kifejezetten óriási. Odakint egy-két autó ácsorgott a parkolóban, a bejárat előtt meg ott billegett egy CBR 600-as kék-fehér csodamasi, belépve az épületben pedig balra, közvetlen a bejárat mellett vagy 20 Hornet.
No, tudni kell, hogy Hornetista vagyok, tehát azonnal a mennyországban éreztem magam, csatakokban folyt a nyál jobbra és balra, majd lelki szemeim előtt az égiektől megkérvényeztem 3 írott példányban egyik Hornikát a gyakorláshoz. Egyet Jóistennek, egyet a pokolba (-ki tudja épp merre jár a nagyfőnök), egy meg nálam marad, hogy tudják számon van tartva a dolog! Voltak ott azért másféle motorok is, de hát Hornetföldön nehogy már én maradjak majd le egy Hornetről…!
Némi csellengéssel felderítettem a terepet: nagy előtér dobogóval, óriási fedett csarnok a gokartoknak/motoroknak, irodarészek, mosdók, oktatótermek, felső szinten étterem/bár, billiárd asztalok, csocsó és bowling pálya, konferenciaterem, és nagy üvegfallal rálátás a pályára a kajálóhelyről. Aztán végül megtaláltam a saját csoportomat, és kiderült nem fogjuk halálra taposni egymást a tömegben, mert csak ketten voltunk.
Az oktatóval, Molnár Viktorral együtt hárman. Rendületlenül vigyorogtam magamban tovább, a mai napon össze kell jönnie a Horninak: megúsztam a teherautót, csak ketten vagyunk tanoncok, a harmadik jóságnak is jönnie kell! Bemutatkozás, elmondtuk kikmikvagyunk, majd Viktor is elmondta hogyan is lett a vezetéstechnikai tanfolyam:
Anno Japánban, amikor először kiosztották a nagy teljesítményű (természetesen Honda) rendőrmotorokat, kb. fél év után feltűnt a főnököknek, hogy a rend motoros őrei és járgányaik többet vannak kórházban/szervizben mint az úton, tehát valamit tenni kell.
Két évig tornáztak is a feladatokon, mire kialakult a végső metódus, és a tréningek után az állomány egészségügyi és műszaki állapota jelentősen javulni kezdett. A motoros járőrök már nem csak estek-keltek, hanem végre motorozni is tudtak, úgy, ahogy azt nekik illik.