Honda Safety Hungary – 1. vezetéstechnikai tréning
Az idei év nem is kezdődhetett jobban: szezon elején bemelegítésnek 2 napos vezetéstechnikai tanfolyam.
Rácsapás jellegű volt a dolog (ahogy ez nálam lenni szokott): holnap-holnapután kétnapos lesz/mész? Háthooogyaviharbanemennék! (wáááuuuu, a hétvégén meg szakmai kiállítás, molinót és szórólapot kéne gyártani, de majdcsak megoldom éjszakánként – ki sokat alszik keveset él….) Hovámikorkihez? A kerekesház, a Kozma utcánál, majd a weben kiguberáltam a pontos címet.
No, az izgalom a tetőfokára hágott nálam már korán reggel, simán benéztem az órát és lazán rárepültem egy órával előbb a célra. Kb. félúton bambulva az autó műszerfalán tűnt fel az órán a pontos idő, aztán a rádió is bemondta, végül megnéztem a mobilon is, és a gps-en is: ezer százalék, hogy tényleg alhattam volna még egy órát.
Közben lapos kúszásban feltűnt egy háromszög az út szélén, és a nagy büdös bambulás közepén már csak a fejemben megszólaló vészriadó indította meg az agyfunkciókat: kéne ide egy fék – a teherautó pedig békésen távozott balról jobbra, különösebb atrocitás nélkül.
Noh, ekkor elkönyveltem magamban, hogy ha mégis elérnék a célhoz, hatvanszor jobban kell figyeljek az átlagosnál, mert ma valahogy agyilag mintha alulteljesítenék… Mikor, hát mikor is menjünk biztonságtechnikai tréningre, ha nem aznap, amikor az amőba alapfunkciói is agyi túlterhelést okoznak…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Valahogy odaértem, bevergődtem a kapun, és elcsodálkoztam, hogy a weben látott épület nem is olyan kicsi amilyennek ott kinéz, hanem brutálisan nagy, a kerék a ház homlokzatán meg kifejezetten óriási. Odakint egy-két autó ácsorgott a parkolóban, a bejárat előtt meg ott billegett egy CBR 600-as kék-fehér csodamasi, belépve az épületben pedig balra, közvetlen a bejárat mellett vagy 20 Hornet.
No, tudni kell, hogy Hornetista vagyok, tehát azonnal a mennyországban éreztem magam, csatakokban folyt a nyál jobbra és balra, majd lelki szemeim előtt az égiektől megkérvényeztem 3 írott példányban egyik Hornikát a gyakorláshoz. Egyet Jóistennek, egyet a pokolba (-ki tudja épp merre jár a nagyfőnök), egy meg nálam marad, hogy tudják számon van tartva a dolog! Voltak ott azért másféle motorok is, de hát Hornetföldön nehogy már én maradjak majd le egy Hornetről…!
Némi csellengéssel felderítettem a terepet: nagy előtér dobogóval, óriási fedett csarnok a gokartoknak/motoroknak, irodarészek, mosdók, oktatótermek, felső szinten étterem/bár, billiárd asztalok, csocsó és bowling pálya, konferenciaterem, és nagy üvegfallal rálátás a pályára a kajálóhelyről. Aztán végül megtaláltam a saját csoportomat, és kiderült nem fogjuk halálra taposni egymást a tömegben, mert csak ketten voltunk.
Az oktatóval, Molnár Viktorral együtt hárman. Rendületlenül vigyorogtam magamban tovább, a mai napon össze kell jönnie a Horninak: megúsztam a teherautót, csak ketten vagyunk tanoncok, a harmadik jóságnak is jönnie kell! Bemutatkozás, elmondtuk kikmikvagyunk, majd Viktor is elmondta hogyan is lett a vezetéstechnikai tanfolyam:
Anno Japánban, amikor először kiosztották a nagy teljesítményű (természetesen Honda) rendőrmotorokat, kb. fél év után feltűnt a főnököknek, hogy a rend motoros őrei és járgányaik többet vannak kórházban/szervizben mint az úton, tehát valamit tenni kell.
Két évig tornáztak is a feladatokon, mire kialakult a végső metódus, és a tréningek után az állomány egészségügyi és műszaki állapota jelentősen javulni kezdett. A motoros járőrök már nem csak estek-keltek, hanem végre motorozni is tudtak, úgy, ahogy azt nekik illik.
