Hernádi Orsolya: államvizsga után jutalomból jól beiratkoztam jogsira
Mikor a családom, a barátaim, az ismerőseim megkérdezték, hogy honnan jött az ötlet, hogy motorozzak, vagy, hogy mi a jó ebben, mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ez szavakkal nem írható le. Vagy legalábbis nem az, amit valóban nyújt ez az élmény.
A Vőlegényemet nem említem, hisz ő tudja, miről van szó, ő is motorozik. De kezdem az elején:
A motorozáshoz alapvetően olyan másfél éve van közöm. A Vőlegényem kedveltette meg velem ezt a sportot/életstílust. Utasként kezdtem a pályafutásom, az első komolyabb túrám pont a szakdolgozat védésem napján volt, akkor mentünk először együtt hosszabb útra Párommal. Budaörs-Eger volt a táv. Nagyon élveztem. A védés is jól sikerült, meleg és szép idő volt, így hazafelé is jó nagy kerülővel mentünk.
Azon a napon alakult ki az átok rajtunk, miszerint, ha mi motorra ülünk, tuti esik az eső… Akkor is, ha addig egy felhő nem volt az égen… De ezt már így szoktuk meg.
Aztán jöttek a túrák egymás után, sokat motoroztunk együtt, napi szinten használjuk ma is a motorokat. Nincs autónk, így ez a közlekedési eszköz a háznál.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Egyik nap aztán úgy döntöttem, jó utasnak lenni, de azért én is kipróbálnám magam a kormány mögött. Meg nagyon szeretem azt a szabadságot, amit a motorozás ad, azt, hogy olyankor nincsenek gondok, problémák, semmi, csak a koncentráció és az élvezet. A szembejövő két keréken guruló testvérekről nem is beszélve, akiknek mindig intek, kivétel nélkül, és ők viszonozzák, plusz jól meg is néznek, hisz lássuk be a nő a motoron még mindig kuriózumnak számít hazánkban.
Na, államvizsga után jutalomból jól be is iratkoztam jogsira. Ment a hezitálás, hogy első jogsinak 160 cm-el milyen kategóriát válasszak, de hát, ha már lúd alapon jöjjön a korlátlan „A”!
A KRESZ szörnyen hosszúnak tűnt, azt hittem sosem leszek túl rajta. Aztán végre jött a rutin. Izgultam nagyon, még sosem ültem előtte vezetőként motoron. Érdekes módon a kisebb motorokkal csak a baj volt, féltem rajtuk, 400 köbcentitől kezdve éreztem magam biztonságban.
Aztán jött a szerelem, a 600-as Honda HORNET. Nagyon szerettem vele menni, a rutinon nagyon tetszett a kezelhetősége. Kicsit küzdöttem vele, hisz nagy is volt, meg nehéz is, a tolásnál meg a vizsgánál ezért kicsit elnézőbb is volt a biztos.
De ekkor jött a forgalom. Meg a gondok. Kiderült számomra, hogy ezer dologra kell odakinn figyelni, és én még a motorral is küzdök, nemhogy a forgalommal. Aztán meg volt az első esés. Nagyon ijesztő volt. De nem volt mit tenni, vissza kellett ülni, akár a lóra… Aztán sajnos sorra értek a kudarcok, többször is elestem a motorral.
Volt egy pont, amikor otthagytam ahol volt, belerúgtam és duzzogva beültem a kocsiba az oktató mellé, hogy márpedig ezt a motort innen vigye el az, aki akarja, én vissza nem ülök rá… De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Egyrészt a pénz, ami már benne volt, az álmaim, hogy én majd szántom az aszfaltot, meg hát a kudarcot sosem tudtam elfogadni.
Szóval összeszorítottam a fogam és 2013. augusztus végén letettem a forgalmi vizsgát elsőre. Mondanom sem kell, hogy addig egész évben nem látott felhőszakadásban. Addig még esőben sem mentem, nemhogy viharban. De hát „akkor kell motorozni, amikor jól esik”, tartja a mondás.
Vizsga után aztán egy jó darabig maradtam még utas, mert hát először egy HORNET volt a kiszemelt álom motor, csak hát a pénz nálunk sem fán terem sajnos. Aztán ahogy vártunk és nézelődtem, az interneten beleakadtam a jelenlegi kincsembe, egy Suzuki Bandit 650S-be.
A képek alapján magáért beszél a szépség. Nagyon szeretjük egymást, bár az a jó szokásom azóta is megmaradt, hogy néha lefektetem szegényt. Szóval folyamatos harcban állok a gravitációval. El is ment párszor a kedvem a dologtól, de aztán mindig eszembe jut, hogy miért is kezdtem bele ebbe az egész kalandba…
Ha érdekel Titeket, továbbiakban is szívesen írok a tapasztalataimról, élményeimről, túráimról, felszereléseimről.
