Gurulni jó Talmácsi Gábor szerint
Motorozni jó, ez természetes. De miért jó? Hogy értessük meg egy kívülállóval, miért ezt választja valaki hobbiként?
Miért hajszolja valaki a századmásodperceket versenyről versenyre? És miért akarja valaki más megszervezni az ország motoros életét? Ki mást is kérdezhetnék erről, mint Talmát, azaz Talmácsi Gábor motorversenyzőt?
Burány Judit: – Megosztanád velünk első motoros élményedet?
– Négy évesen kezdtem motorozni, és attól kezdve alig vártam, hogy óvoda után menjünk gyakorolni az édesapámmal – árulja el Talma. – Édesapám készítette nekem az első motoromat, egy Rometet alakított át. Saját kezűleg varrta az első motoros bőrruhámat is. Számomra minden motorozás élmény volt. Más sportokat is kipróbáltam, de a motorozás tetszett a legjobban, és ehhez volt a legnagyobb kitartásom. Hogy négy évesen mi az, ami megfogott benne? Jó kérdés… Jó játéknak tartottam. És mindig tudtam, hogy ez egy igazi férfias sport. A mai napig játék, ha minden rendben van körülöttem, és a motor jól működik. De ha nehezen mennek a dolgok, akkor az érzés átalakul munkává. A Talmácsi-ringen megtekinthetőek bárki számára a legfontosabb motorjaim, amivel versenyeztem a közelmúltban. Nagyon jó érzés tölt el, amikor újra ráülök ezekre a motorokra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
B.J: – Milyen motorral rovod az aszfaltot mostanában?
– Általában robogóval közlekedek, Yamaha X-max 250-nel, de van egy Honda CBR 1000-s, valamint egy Talmamoto névre hallgató Moto2-es edzőmotorom is – készíti el a leltárt Talma.
B.J: – Az eső nem riaszt el?
– Nekünk egy évben tizenhétszer kell megfeszülni, és a legjobb teljesítményt nyújtani, függetlenül attól, hogy épp süt a nap, vagy esik az eső, vagy épp milyen hangulatban van az ember, mekkora benne a motiváció – ismertet meg az esőben motorozás új oldalával Talma. – Megtanultam már, hogyan kell felkészülnöm. Azt hiszem, ennek a tudatosságnak is köszönhető, hogy én még nem jutottam el odáig, hogy ne örömmel ültem volna fel a motorra. Még akkor sem, amikor épp küzdöttem a beállításokkal. Ilyenkor az motivál, hogy minél előbb megtaláljam a helyes irányt, hogy vezethető legyen a motorom.
B.J: – Tehát az eső nem jelent akadályt. De van-e olyan beavatási rítus, ami elkerülhetetlen, hogy valaki igazi motorossá váljon?
– Szerintem nincs ilyen rítus – vélekedik Talma. – Az az igazi motoros, aki ismeri a határokat és saját képességeit. Ahhoz pedig, hogy valaki ezt megismerhesse, legalább egyszer el kell esnie – teszi hozzá fanyar mosollyal.
B.J: – Egyértelmű, hogy tapasztalatból beszélsz. Milyen volt a legemlékezetesebb motorozásod? Mind jó, mind rossz értelemben…
– Én vérbeli versenyző vagyok, nem tudok másban gondolkodni – nevet Talma. – A legemlékezetesebb élményem 2007. Valencia. Azon a versenyen szereztem meg a VB címet, óriási küzdelem és verseny volt. Legszerencsétlenebb esetem 2008-ban Indianapolisban esett meg velem, törött sajkacsonttal indultam a versenyen. A végére már csillagokat láttam, mert megszűnt a fájdalomcsillapító hatása. A kezem pedig akkorára dagadt, hogy a két számmal nagyobb kesztyű is alig jött le róla.
B.J: – Ássunk mélyebbre a motoros lélek zegzugaiban! Milyen alkotásra ihletne a motorod, ha festőművész, író vagy zeneszerz lennél?
– Ha festő lennék, megpróbálnám lefesteni a szelet, amint szabadon szárnyal – csillog Talma szeme. – Valami hasonló érzés jár át engem is motorozás közben. Íróként is a szabadságról írnék valami tanulságosat. Zeneszerzőként egy lendületes indulót komponálnék. Egyes motorok hangja csodálatos. Például mikor a MotoGP Honda RCV211 a 2009-es szezonban beindult alattam a boxban! Fúú, a mai napig a memóriámban van. Egyszerűen nem lehet elfelejteni. Fantasztikus, leírhatatlan…
B.J: – Tulajdonítasz állati vagy emberi jellemet a gépednek?
– Az én motorom vaddisznó vagy gladiátor lehetne – lelkesedik Talma.
