Gurulni jó Dörner György szerint
B.J: – Milyen volt a legemlékezetesebb motorozásod? Mind jó, mind rossz értelemben…
– Nekem mindegyik csíksomlyói búcsú emlékezetes jó és rossz értelemben is – sóhajt György. Az eső és jégeső miatt nagyon rossz, a napfény és a búcsú miatt jó. De azért jó megérkezni ilyen ítéletidőben. Nagy büszkeség az embernek, hogy teljesítette az utat. Utána a farkaslaki Gordon bárban vagy a gyimesközéploki Anderi bárban meg is jutalmazza magát mindenféle szeszekkel.
B.J: – Milyen tájon utazol legszívesebben?
– Nekem teljesen mindegy. Mindenhol – „mordul” György. – Azt szeretem, ha változatos a táj – ereszti végül bő lére. A sok kanyargós fárasztó, de a sok egyenes is. De egy tengerparti kisvárosba ledübörögni, megállni a kocsma előtt, letenni a motort, leszállni róla szép lassan, bent kiülni a teraszra, inni egy… bambit. Tökéletes, az a legjobb.
B.J: – Na, már megint témánál vagyunk! György, a rendezőket mennyire ihleti meg a motoros éned? Én pár éve az Alvilág Orpheuszában láttalak viszont Plútóként, mint motoros, bőrdzsekis rossz fiút.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Úgy van, az nagyon adta magát – vigyorog György. – De ez egy kivételes alkalom volt, és természetesen nekem jutott eszembe az a karakter, nem a rendezőnek. Én szívem szerint motorral jöttem volna be a színpadra… Bár régebben ez megtörtént egy operettben. Ott talán szokatlanabb is egy ilyen figura. Egy oldalkocsis IZS-zsel gurultam be, aminek rükverce is volt. De fránya nehezen lehetett rükvercbe tenni, úgyhogy inkább üresbe tettem, és toltam, vagy kuplungoztam, és úgy toltam. Időre kellett elvégezni a feladatot, dal közben, zenei taktusra. Cigánykerekeztünk meg bohóckodtunk a motoron, és közben énekeltünk.
B.J: – Bájos lehetett… Mihez nem kell értenie egy színésznek! Más talán nem is boldogult volna a feladattal. Tényleg! Milyen vezető vagy civilben? Mennyire bosszantod az autósokat?
– Eszembe se jut bárkivel, bármit is kekeckedni – csatlakozik György. – Az viszont nagyon rosszul esett egyszer, hogy egy kocsiablakon kipöcköltek egy izzó csikket, és a kendőmről kellett levakarni. Mellémentem, de hát mi a bánatot csináljak? Nem látszik az arcom, úgyse lehet érteni, amit mondok. Csak úgy rácsaptam az autó tetejére. Később, gondoltam, hogy belülről nagyot szólhatott. Picit megrezzent a sofőr, ez bőven elég volt. Nem is akartam semmi többet, talán ez is túlzás volt.
B.J: – De a kocsisorok között csak lavíroztál akkor is, amikor még nem volt szabad?
– Persze – bólogat a „színművészek gyöngye”.
B.J: – Milyen lenne számodra az ideális közlekedés?
– Mindenkinek megoldást jelentenének a sokkal jobb minőségű utak – foglalja össze György. – És akik vezetést oktatnak, oktathatnának valamiféle etikát is! És még valami! Nagyon szeretek tiszta motoron motorozni. Úgy irigylem a németeket, az osztrákokat és az olaszokat. Patyolat tisztán érkeznek ide, Magyarországra. Míg mi, Magyarországon, nem tudunk tisztán leszállni a motorról 2-300 km után sem. Itt olyan kosz van a városokban és az országutakon.
B.J: – Bár a kosztól nem igazán érvényesül, de létezik-e számodra etalon motorszín?
– Szerettem az első Drag Star-om pezsgő metál színét – borzong bele György a gondolatba. – Mikor a baleset után új motort kellett vennem, már nem kaptam hasonlót. Maradtam hát a feketénél. Minden típusnál van egy szín, ami a legszebb. Egyszerűen más színben nem is tudnám elképzelni. Például a Kawasaki-zöld gyönyörű.
B.J: – Ha már ilyen művészi szemmel nézzük a motorokat, milyen alkotásra ihletne motorod, ha festőművész, szobrász, író vagy zeneszerző lennél?
– Valószínűleg engem semmilyen festményre nem ihletne – rombolja az illúziót György. – A motor háromdimenziós, inkább szobor jellegű. Ha szobrász lennék, inkább ihletne bármire. De önmagában egy szép motor már maga alkotás. Ki lehetne tenni egy kiállításra. Íróként pedig egyértelműen a publicisztika való nekem. Hiszen éppen most tartottam egy nagyon rövid értekezést az Intruder szoborszerűségéről. Zeneszerzőként… Nem is tudom… A nagyok már megcsinálták a legjobbakat, például a Born to be Wild-ot. A Beatrice-nek is van egy motoros száma. Nem sokat lehet ehhez hozzátenni. Ha valaki viszont venné magának a fáradtságot, és ki tudna valami dallamot csiszolni több motor kipufogó hangjából, az nagyon érdekes lenne. Csak sok lenne a füst a környéken…
B.J: – Ha idegen lények érkeznének a Földre, és szeretnének egyetlen motort hazavinni a bolygójukra, hogy sorozatban gyártsák, melyik típust ajánlanátok?
– Nem biztos, hogy tudnék ajánlani – hezitál György. – Ha az UFO-k ide jönnének, el bírom képzelni, hogy amivel érkeztek, sokkal fejlettebb technika annál, hogy mi bármit is ajánlhatnánk nekik. Nem ajánlanék nekik semmit. Sőt! Ne motorokra legyenek kíváncsiak, hanem élő organizmusokra! Ha meg arra nem kíváncsiak, akkor menjenek vissza a fenébe!
