Gurulni jó Dörner György szerint
Most a színházak ügyeletes „rosszfiúja” tárja fel motoros hitvallását. Hiszen Dörner György csak önmagát adja, ha bőrdzsekit ad rá a kellékes…
Motorozni jó, ez természetes. De miért jó? Hogy értessük meg egy kívülállóval, miért ezt választja valaki hobbiként?
Burány Judit: – Megosztanád velünk első motoros élményedet?
– Engem is apám ismertetett meg a motorozás élményével – mereng György. – Volt egy Panni robogója. Többször elvitt egy körre, ácsoroghattam elől, a vázon. Épp, hogy kiláttam a kilométer óra fölött. Aztán nagyon hosszú idő telt el, mikor újabb meghatározó élmény ért. 1970-ben mutatták be nálunk a Szelíd Motorosok című filmet. Óriási volt! Akkor kellett volna egy igazi chopper! Az sem olyan nagy baj, hogy húsz-harminc évvel később lett, de akkor lett volna az igazi!
Motoros pályafutásom következő lépése a Harley-Davidson céghez kötődik. Az 1990-es években, mikor a HD betört Magyarországra, szándékoztak velem készíteni egy reklámfilmet. Fizetségképpen megkaptam volna a reklámfilmben használt motort. Még jogsim se volt, így gyorsan leraktam. Csakhogy akkoriban még nem kötöttek a biztosítók biztosítást a motorokra. Erre az egy motorra mégis kötöttek volna. Én viszont nem tartottam korrektnek a többi vásárlóval szemben. Így ebből a reklámból nem lett semmi. Ellenben nekem ott volt már a jogosítványom, azonnal vennem kellett hozzá egy motort is. Nem kezdtem kicsivel, egy 700-as, amerikai szabvány szerint készült Intrudert választottam.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
B.J: – Milyen motorral rovod az aszfaltot mostanában?
– Most is egy Intruder boldog tulajdonosa vagyok, de ez egy VZR 1800-as böhöm nagy állat – büszkélkedik György.
B.J: – György, ha jól értem Te olyan típus vagy, akinek egyre kisebb a nagy, és még nagyobbra vágyik. Miért is akarnak a motorosok egyre nagyobb és nagyobb motort?
– Dehogy – tetteti a felháborodást György. – Nálam nem voltak fokozatok. Rögtön a nagyon nagy kellett. Csak egyszer kellett egy picivel még nagyobb. Jó kis, kedves töfögő készülék volt az első Intruderem, de a feleségemnek, aki mögöttem ült, kicsit kényelmetlen volt a rusztikussága miatt. Nagyot ütött, főleg megpakolva, két személlyel. Utána szereztem egy 1100-as Viragot, az óriási volt! Sok helyre eljártunk vele a világban. Azt hiszem, ezzel mentem a legtöbbet. Utána jött ennek a nagyobb változata, az 1100-as Drugstar XPS, abból volt kettő. Az egyiket totálkárosra törte egy BMW, a második addig tartott, míg meg nem láttam a mostanit. Először megrémített ugyan a széles hátsó kereke, de mikor a próbaút során kanyarogtam az óbudai kis utcákon, nagyon kényelmesnek bizonyult. Első utam a visegrádi fellegvárba vezetett. Esőben picit nehéz, de akkor meg, ha lehet, nem használom. Persze, ha haza kell jönni, hazajövök bárhonnan.
B.J: – Esőben is szívesen nekiindulsz?
– Nem szenvedni, hanem motorozni szeretek – jelenti ki György. – Túrázás közben az eső lehet élvezetes. Főleg akkor, hogy ha egy idő után eláll, és kisüt a nap. Esetleg megszárad az ember a menetszélben. A „hűtőszekrény-effektus” borzasztó.
B.J: – Van-e olyan beavatási rítus meglátásod szerint, ami elkerülhetetlen, hogy valaki igazi motorossá váljon?
– Szerintem ilyen nem létezik – jelenti ki György. – Motorossá magától válik az ember. Mindenkit motorosnak tartok, aki egy kétkerekű, robbanó motorral ellátott szerkezeten ül. Legyen az akár dongó, én előre köszönök neki. A postások előtt, akik meg egész télen motorozni kényszerülnek, le a kalappal!
