Egy tetováló szárnypróbálgatásai
Mindig a legeldugottabb helyeken lappang a tehetség. Ezt bizonyítja, hogyan találtam rá Fekete Borcsira…
Az egyik barátnőmnek, Ancsának nagyon elrontották a két karján lévő tetoválásokat. Az állítólagos tapasztalt művész olyan kontár munkát végzett, hogy csak na. Már nagyon várta Ancsa a pillanatot, amikor elkezdődik a minták javítása. Eme nemes feladatot Fekete Borcsira bízta, aki kezdő tetováló ugyan, de a tehetsége máris megmutatkozott.
Elkísértem Ancsát Püspökladányban, Borcsihoz. A tetováló hölgyemény grafikus munkái rögtön vonzzák a tekintetet. Rá is kattantam teljesen az alkotásokra!
Miközben a barátnőmet varrta a fiatal leányzó, elbeszélgettünk arról, milyen nehéz a kezdők dolga, ugyanis segítséget ritkán várhatnak. Ha találnak egy olyan embert, aki felkarolja őket, mázlijuk van. Talán csak Borcsinak nem volt szerencséje, de azért tudomásom szerint, nagyon sok rendes, segítőkész tetováló dolgozik az országban. Szóval, tisztelet a kivételnek!
A kitartást példázza, hogy mit tesz az ember lánya, aki nem adja fel az álmait…
− Az internetről néztem meg a technikai dolgokat, hogy egyáltalán milyen fajta tűk vannak… Józan paraszti ésszel gondolkodtam, és egy ecsetre gondoltam, hogy ha vastag kell, akkor biztosan így van a tetováló tűk esetében is. Néztem dokumentumfilmeket, könyveket olvastam. Érzésből csináltam a tetoválásokat. Sokáig tartottak, mert eleinte sűrűn cseréltem a tűket, hogy kitapasztaljam, mikor milyen típusút használjak.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Miért döntöttél a tetoválás mellett?
− Pszichológus szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy nem igazán menne ez nekem, még a sulit sem tudnám elkezdeni. Tudom, hogy lusta vagyok… Emellett rajzolni is szerettem volna, de a mai világban a kettő együtt nem megy… Aztán jött a tetoválás gondolata. Rájöttem, hogy közben beszélgethetek az emberekkel, és örülök, ha ezzel is segíthetek. Tehát, nem kell ahhoz papír, hogy úgymond pszichológus legyek… Sok olyan ember van, aki nagyon nehéz dolgokon ment át az életében, és szeretem ezeket a történeteket hallgatni. Közben pedig a tetoválással segítek lezárni azt az időszakot az illető életében.
− Most végeztél el egy grafikus sulit. Sokat segített a tetoválásban?
− Ott teljesen mást tanítottak, mint amire számítottam. De sikerült, ötös lett! Művészt akartak belőlem faragni, de állandóan veszekedtem a tanárokkal, hogy abba, amit Én szeretnék, ez nem tartozik bele.
− Ezek a falon vizsgamunkák?
− Nem, magamnak készítem őket. Szeretnék nyáron egy kiállítást Debrecenben. A női test a témájuk.
− Ó! Nagyon különleges képek, ahogyan Te látod a női testet. A tetoválást eleinte hogyan gyakoroltad?
− Disznóbőrön. Először életemben, több mint egy fél éve varrtam emberi bőrt. Egy leányzónak készítettem csillagot a testére. Nagyon kellemes élményem volt egy debreceni srác, aki a sárkányokban hisz. Az oldalára vízi sárkányt varrtam. Egy buliban ismerkedtünk meg, és mondta, hogy szeretne tetoválást. Később el is készítettem! Csak az „S” vonalat rajzoltam fel, hogy nagyjából hol legyen a mű, azután szabad kézzel dolgoztam. Ez volt az első tónusos munkám. Ráadásul úgy, hogy be is boroztunk előtte…
Nos, ehhez képest szép kis sárkány lett! Borcsi esete jó példa arra, milyen önerőből fejlődni, és nem úgy, hogy egy mester keze alatt tanul az ember lánya. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Ha egyedül van valaki, talán jobban kifejlődik a saját stílusa, és nem ragadnak rá akaratlanul is, egy másik művész stílusjegyei. Vagy nem így van?
