Egy kudarcba fulladt motorépítés: Starsky – Jawa CZ 559 átalakítás
A vas elég ramaty volt
Az alapanyagként kiválasztott vas elég ramaty volt, és a papírjai se voltak rendben, de ez akkor még nem zavart, mert a világ is más volt. Nem attól vettem, akinek a nevén volt, és nem tudták a közelben lakó, a típust nagyon jól ismerő ember segítségével sem beindítani, de semmi nem zavart.
Nagyon beképzelt voltam. Kiderült, hogy akinek a nevén van, már rég halott, és az özvegy nem hajlandó pót-hagyatékit kérni, mert fasírtban voltak az öreggel. Az őutána való tulajdonos meg kijelentette, hogy ő nem ír alá semmit, mert neki azt mondták, börtönbe fogják csukni, ha bármit is aláír. Ugyanígy a többi 5 ember se, aki baxta átíratni a saját nevére.
Ki voltam segítve a sok idiótával.
Hozzájárult az is, hogy többször is 6-7 hónapig nem csinálták meg a cuccaimat, se az esztergályos, se a hegesztő. Akkor sajnos már más vasak is be voltak vállalva, kezdtem elkeseredni. Az első adandó alkalommal fölvitettem Győrbe a vasat (mindkettőt, hiszen ekkor már Bandita vasa is készült), és a Katolikus Kolesz kétoldalt nyitott biciklitárolójában küszködtem tovább, a kolesz silány szerszámkészletével. Egy szaros kalapácsom se volt. Ugyan folytathattam később a garázsban, de oda nem tudtam akármikor bemenni a nagyon goromba kutya miatt.
Starsky megelégelte, hogy csak nyeli a pénzt a projekt, és nem finanszírozta tovább az épülést. Kellett neki a vas, de azt mondta, innentől az én saram. Igaza volt, megértem. Ekkor még nehezebb helyzetbe kerültem, hiszen nem tudtam visszaadni a pénzét, tehát be kellett fejezzem a vasat. Nyilván saját pénzemen. Nem gondoltam volna, hogy a végére akkora összegbe kerül a befejezés, hogy jobban jártam volna, ha valahogy visszaadom a pénzét, és a vasat eladom alkatrészenként.
Szerencsére összeismerkedtem egy sráccal, akivel a tanítási gyakorlatok hoztak össze. Szabadi Attis nem messze lakott, és autószerelő lévén, nagyon sokban tudott és akart is segíteni. Faterjáék garázsában folytathattam motorépítő tevékenységemet. El is kereszteltük „Kertész utcai Choppergyár”-nak a helyet. Haladtunk. De mivel akkor már sok projekt futott, egy-egy vassal csak lassan.
Starsky vasa valahogy mindig hátramaradt, mert pénz kellett volna rá, az meg nem volt. Két év múlva elkezdték Attis szülei rossz szemmel nézni az éjjelig tartó barkácsolást, így más helyet kellett keresni. Tánczi Tibi barátommal közösen béreltünk egy ideig egy garázst egy kétes környéken, de maga a garázs jó volt, jó helyen. Nemsokára lelépett, és egyedül kellett tovább bérelnem. Ekkor már kerestem, de annyit kellett húzni az igát a melóhelyen, hogy nem jutott időm a motorokra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Közben beütött a ménkű: megszűnt a melóm, egy vas nélkül maradtam. Bedobtam a törülközőt, Starsky vasa egy ismert motorépítőhöz került, akit megkértem, fejezze be, részletekben kifizetem. Egy év múlva szólt, hogy vigyem el a vasakat, nem foglalkozik velük. Starsky vasához hozzá se nyúlt. Banditáéhoz igen, de azt a melót meg lehetett csinálni két nap alatt. Tiszta boldog voltam.
Hozzájárult a boldogsághoz, hogy elveszett egy garnitúra legyártott alkatrész, ráadásul a krómozottak. Újra kellett gyártani mindent. Ráadásul újrakrómozni is. Kezdett túl sokba jönni a vas. Más motorokkal szerzett rossz tapasztalat miatt nem az eredeti dinamót alakítottam át, hanem egy ETZ generátort varrtam föl a blokkra, mert mindenképp 12V-os rendszert akartam. A gyújtáskapcsoló is sok fejtörést okozott, végül egy Pannónia oldaldekni-zár lett egy Suzuki gyújtáskapcsolóval összekombinálva.
