Diószegi Csilla „Wefguk”, a Wonderland Tattoo-ban kapott új esélyt
─ Akkor beindult a szekér?
─ Nem mondom, hogy minden egyből flottul ment, volt, hogy elbizonytalanodtam… Úgy gondoltam, több év tapasztalatra lenne szükségem, hogy szalonban tetoválhassak. De bátorságot gyűjtöttem, és az eddigi tetoválásaimmal, valamint a „wefguk” alkotásaimmal próbálkoztam egy-két szalonban.
Nagy örömömre, kíváncsiak voltak rám. Pozitív visszajelzéseket kaptam, és végül megláttam Lili hirdetését, hogy tetoválókat keres Wonderlandbe.
Már elsőre szimpatikusak voltunk egymásnak Lilivel és biztatott, hogy örülne, ha itt dolgoznék. El sem hittem! Még utólag fel is hívtam, hogy „biztos, jöhetek?”.
─ Ez az, amikor az ember az álmát éli – nehéz elhinni… Milyenek voltak a kezdetek?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Szerintem már egy hónap alatt sokat fejlődtem. Például színes tetoválást azelőtt nemigen készítettem, és itt egyből ezzel indítottam. Imádok színes festményeket alkotni, és a tetoválásban is ezt készítem legszívesebben.
Itt kinyílt előttem a világ és boldoggá tett, hogy a fejemben elképzelt képeket, ötleteket végre meg tudom valósítani tetoválásban. A korai lassú fejlődés után, hirtelen nagyon sokat tanultam!
Eleinte – úristen, mintha száz éve lett volna –, még otthon, sokáig bajlódtam azzal, hogy oké, meg tudom rajzolni, tervezni mit akarok, de hogyan tudom ezt átvinni a tetoválásba…
Naponta esélyt kaptam, hogy kiteljesedjek és megvalósíthassam önmagam. A fejlődésemben nagyon sokat segített az itteni légkör és a lányok is, akik mindig bátorítottak és segítőkészek voltak, még akkor is, ha kritikus szemmel nézték az alkotásaimat. Vagy csak egyszerűen az agyukra mentem a „hülye” kérdéseimmel…
─ Mit szeretsz még annyira a tetoválásban?
─ Nagyon örülök annak, hogy az emberek nyitottak lettek újra a művészetekre, s az emberi testre, mint „vászonra” tekintenek, hiszen egy-egy tetoválás megfelel egy festmény szépségének. Az is jó érzés, hogy nem egy könyvből kimásolt mintát akarnak magukra varratni, hanem gyakran beindul a fantáziájuk, elmondják, mit szeretnének és én kiegészítve a saját elképzeléseimmel, megvalósíthatom azt.
Nekem is van sok tetoválásom, és mindegyiknek megvan a számomra sokat jelentő, érzelmi oka, ezért nem fogom „megunni” őket soha, mert erőt adnak. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy csak „leradírozzuk” a bőrt, hiszen mindig is alatta viseljük a tetoválásunkat…
Csillának ez a gondolata még napokig foglalkoztatott, hiszen annyira egyértelmű, mint a szobor a kőben…
