Diószegi Csilla „Wefguk”, a Wonderland Tattoo-ban kapott új esélyt
Az álmok egyszer valóra válnak, sokszor akkor, amikor már lemondtunk róluk – Diószegi Csilla „Wefguk” példája hűen tükrözi ezt. Január óta dolgozhat tetoválóként Wonderlandben, s ezzel visszakapta életbe vetett hitét.
Amikor leült velem szemben Csilla, egy „csupaboldog” nőt láttam, aki kivirult, mert azt csinálhatja végre, amit szeret, kiélheti a kreativitását.
Teljesen magával ragadott az energia, amivel rendelkezik és egy igazán érdekes emberi sorsot ismerhettem meg a szavai nyomán.
─ Általános iskolában rajztagozatra jártam, majd a szakközépiskolában szobrászként végeztem. Egy két éves képzés során dekoratőri ismereteket szereztem, s ebben a szakmában kezdtem el dolgozni.
Az Iparművészeti Főiskolán szerettem volna animációt vagy grafikát tanulni – évekig felvételikre jártam, de sajnos nem sikerült bekerülnöm.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Kárba veszett ez a jó pár év, úgy érzed?
─ Nem gondoltam volna, hogy ezt az egész időszakot kamatoztatni tudom valaha az életem során. De tévedtem! A tetoválás megtervezésében nagyon sok hasznát veszem a tapasztalataimnak, hiszen rögtön átlátom, mit szeretnének a bőrre vinni. Mert ugye állandóan arra készültem, hogy a felvételin mit várnak el tőlem és ott azonnal kellett reagálnom a feladatokra. A kreatív oldalam is megerősödött, remélem, hogy ez visszatükröződik a munkáimban.
─ Mindennek oka van az életünkben. Imádom, amikor már utólag rálátunk, mi miért történt. Tényleg olyan, mint egy pókháló, ott is összeér minden szál. És ezután…?
─ A dekoratőrséget követően éles váltás következett: egy multi vállalthoz kerültem, mint számlázási szakértő. 5 hosszú évig ezzel foglalkoztam, de eljött a pillanat, amikor megváltunk egymástól… Nem bántam, mert nagyon szenvedtem! Úgy éreztem, hogy be vagyok zárva és nem ez a feladatom! Viszont, akkoriban már rég lemondtam arról, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.
Igen, a változás hirtelen következett be, de úgy gondoltam, megpróbálom az életemet olyan irányba terelni, ami igazán én vagyok… Ekkor vettem meg az első tetováló gépemet!
─ Nehéz volt az elején?
─ A rajztudásom megvolt hozzá, otthon, egyedül kezdtem el tetoválni, hogy egy portfóliót összeállítsak. Ismerősökön, barátokon gyakoroltam. Némi segítséget kaptam ugyan, de sok dologra magamtól jöttem rá a varrással kapcsolatban. Próbáltam narancson, disznóbőrön, de éreztem, hogy ez nem jó, nem tudok olyan tempóban fejlődni, amit elvártam magamtól. Végül beleugrottam a mély vízbe! Egy közeli ismerősöm bevállalta az első alany szerepét. Nagyon izgultam, de amint húztam az első vonalat, tudtam, hogy nem fogok hibázni, magabiztosnak éreztem magam. Ez megerősített abban, hogy magamra is „firkáljak” és szinte ebből tanultam a legtöbbet!
