II. Csigatúra 2011 – Mezőberény
Eközben a nagy többség telis-teletömte a hasát a kiválasztott étteremben, majd némi huzavona után elfoglalta a szállást, feltankolt a HP 52 típusú üzemanyagból (melynek a későbbiekben még igen fontos szerep jutott), majd elindult, hogy megtekintse jövetelének célját: a streetfighter show-t. Pontosabban annak utolsó öt percét, a gumiszaggatást, mivel a nagy részéről már lemaradtunk:)
Az este hátralévő részében folyamatosan tankoltunk, nehogy kiszáradjunk, valamint az ilyenkor elkerülhetetlen témákat feszegettük, úgy is mint motorok, szex, alkohol, szex, egykori bulik, és természetesen a szex. Danorásztunk a gitárszóra (a gitáros őszinte sajnálatára), valamint Pókember átlagosan húszmásodpercenként elkiabálta magát, hogy „Menjünk rockkoncertre!” így a kedves invitálás hatására úgy négy órával később el is indultunk.
Az est további részét nehéz kibogozni a feledés jótékony homályából, no meg a társaság is szétszéledt, egy bizonyos: a Tequila Band nagyszerű koncerttel szórakoztatta a közönséget, olyan motorosok is táncra perdültek, akiknek nem szokása, a kemény mag végig a színpad előtt nyomta, majd aztán hirtelen lejött az együttes, és ekkor furcsa szakadás állt be az időben: többen is emlékezni vélnek arra, hogy amikor elindultak a szállás felé, még mindenki bulizott, amikor odaértek, akkor viszont mindenki aludt. Ki érti ezt?
A másnap reggelről leginkább egy Micimackó idézet jut eszembe: „Másnap igazán másnap volt”. A megfáradt társaság előbb kávéért, majd reggeliért, ezután pedig napfényért nyöszörgött elhalóan, idő kellett, mire a jótékony napenergia feltöltötte a kialvatlan szervezeteket némi életkedvvel, és hipp-hopp, délben már el is tudtunk indulni. Ebédelni…
Az előző nap is kultivált étteremben ezúttal sem maradtunk éhesen, az ebéd levezetésére pedig mi sem lehetett jobb, mint Ildi lányai, akik pici méretük ellenére az összes pasit levették a lábáról, őszinte pimaszsággal használták őket mászókának, ringlispílnek, valamint hátaslónak. Nincs is annál jobb, mint a térdprotektorokon felmászni bupu mellkasára, vagy Viktort alias Rárót biztatni, hogy gyorsabban szaladjon azokban a crosscsizmákban. 😀
Hazafelé a sietősek és a nagyon lassúak leszakadtak rólunk, így gondoltuk már egész normális tempóban haladhatunk, de itt szeretnék gratulálni Papírcicának, aki kis robogójával úgy lehagyott minket, mint a sicc, miközben épp a kötelező traccspartiszünetet tartottuk az egyik benzinkútnál. Pedig az átlagtempónk messze felülmúlta az övét, de hát lassan járj, hamarabb odaérsz ugye:)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A túra végeztével a társaság annyira ragaszkodott egymáshoz, hogy még el kellett menni egy afterpizzázásra, de sajnos minden jónak vége szakad egyszer, és a Csigatúra 2011 is erre a sorra jutott.
