Buli és motorozás úgy, mint régen
Alystar Mckenneh április 3-án a kaliforniai Glandale Harley szalonját elhagyva egy 10 000 mérföldes motoros túrára indult.
A túra, amely keresztülszeli Amerikát, számos fontos motoros helyszínt és rendezvényt is érint, a Sturgis Bike Weeken ér majd véget. Immár több mint hetven napja van úton, kalandjairól úgy mesél, mint egy rég megálmodott, nagy utazásról.
„Amikor Woodstockban voltam, olyan volt, mintha visszamentem volna az időben. Igaz, sajnos nem volt ott sem Janice Joplin, sem Jimi Hendrix, azonban Rob Keller és a Knuckleheads zenéje kárpótolt értük. A motorok dübörgése visszhangzott a hegyekben. A jegy ára elég húzós volt, sok volt a koldus, egy motelszoba 200 dolcsiba került, és hatalmas volt a rendőri jelenlét. Már-már úgy éreztem ott magam, mintha az elnök is a városban lenne.
A woodstocki kempingezés helyett Chris Callen elvitt minket egy „Gypsy Run”-ra Észak-Karolina leggyönyörűbb mellékútjain mentén. Az éjszakát egy észak-karolinai kempingben töltöttük, Maggie Valleyben. Vendéglátónk pizzával, sörrel és egy nagyszerű, felfedezetlen gitárossal, Chad Hillel kínált minket. Este a régi és új barátok történeteket meséltek, miközben újabb és újabb „varázsitalok” jártak körbe. Azt kívántuk, hogy az éjjel sose érjen véget, de mégis eljött az új nap reggele, mi pedig újra motorra ültünk. Aznap útba ejtettük Deals Gapot, ahol végigmotoroztunk a „Tha tail of the dragonon” – A sárkány farkának becézett, hajtűkanyarokkal tűzdelt főúton.
Motoroztam már itt, de ezelőtt még sosem sikerült végigkarcolni a kanyarokat, ráadásul iszonyatosan közel mentem Chris mögött, akinek a hátsó ülésén, Michael Lichter ült, aki Chrisnek háttal ült, és mindvégig fényképeket készített! A hajtűkanyarokat olyan sebességgel vettük, hogy éreztem, a lábtartóm mindig leért a földre. Ettől nyugtalanítóbb érzés azonban látni, hogy Chris lábtartója is leér.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ebéd után a Sárkányt magunk mögött hagyva elindultunk a Cherohala Skyway felé, ahonnan a Smoky Mountains látképe egyszerűen lélegzetelállító volt. Amíg én fényképeztem, a kb. 50 motorból álló csapat elhagyott. Szerencsére a csapat megvárt a következő benzinkútnál, különben még most is valahol Tennessee erdeiben bolyonganék. Relianceban, a Hiwassee táborban töltöttünk 3 éjszakát, ahol rengeteg új és érdekes emberrel találkoztunk. A hétvége nyers és egyszerű volt, olyan, mint amikor fogsz egy üres hordót, tüzet gyújtasz benne a kukoricás közepén, a folyó partján, és csak élvezed az életet és a bulit. Remek zenék, rodeó, barbecue sütés, kajakozás, egy esküvő és a remek társaság tették felejthetetlenné ezt a hétvégét.
A fiúk is megtalálták a nekik való szórakozást. Gumit füstöltek a gördeszkások rámpáján, felgyújtották a kötegelt tüzelőfát, valamint egy pótkocsit is sikerült a motorok után kötniük, amit körbe-körbe húztak a kempingben. Mind remek móka volt! A legjobb játékokkal azonban most is Chris szolgált. Ilyen volt például a triatlon: fuss a sátortól a motorodig, vedd fel a csizmád, pattanj fel a motorra, hajts a folyóhoz, majd ússz át a hajóhoz. A versenyt Bean’re nyerte, aki a motoros rész végén keresztbe csúsztatta a motorját, elegánsan lerepült róla, majd egy bukfenc után talpra állt, ledobta a csizmáját, és már bent is volt a vízben. És hogy mindezt hogyan kommentálta? „Ez szívás!”
Nagyon sok túrán vettem már részt, és nagyon sok érdekes emberrel találkoztam már életem során, azonban ez a hét olyan mély nyomokat hagyott bennem, mint ezelőtt még semmilyen más rendezvény.”
Alystar most épp Alaszkában van, ugyanis részt vett a Hoka Hey Runon, mely a floridai Key Westtől egész Alaszkáig tartó motoros túra.
