Brigó: íme a boldog végkifejlet
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szemüveges, szoros varkocsba font hajú, magányos kislány. Volt neki egy szigorú, öntörvényű, mindenkinél-mindent-jobban-tudok-és-nemcsak-megmondom-de-be-is-vasalom-rajtad-a-tutit életfilozófiájú nagymamája.
Midőn a kislány iskolássá cseperedett, a nagymama elszörnyedve látta, hogy bizony a gyermek nem a „Szép” kezében tartja a pennát! Lett is nagy irgum-burgum, hadd-el-had meg fakanál ragadás, kéz és fenék püffölés, melynek végén a kislány fő használatot tekintve szépen átszokott balról jobb kézre, bár az egyensúly- és térézékelése bánta a cserét.
Gyakori egyensúlyvesztések, mozgó járművek elkerülése hányinger okán közepette teltek, múltak az évek, mígnem a leány tisztes családanyává avanzsált. Kimaradtak a közös síelés és biciklizés családi élményei, nem is beszélve a korcsolyáról és egyéb pengeélen táncolós mutatványokról. Mert hogyan is merészkedhetne ilyesféle „veszélyhelyzetekbe” az, aki álló helyben hátra nézve képes hanyatt esni???
Történt egy napon, hogy a férj egy takaros kétkerekű brummogóval tért haza büszkén. Hirtelen felindulásból megesett szerelem volt gépló és lovasa között, és a nej örült az új jövevénynek, hiszen szerette párját, osztozott a másik örömében. Látott már motorokat az autó ablakán kitekintve, melyeket a vezető és főleg annak utasa által felvett testhelyzet okán nemes egyszerűséggel majomköszörűnek nevezett el, és sosem értette, hogy mi lehet ebben a jó?!
Brigó profilja a CsamClubban
De az új szerzemény egyáltalán nem úgy festett, mint a furcsállott-kinevetett jószágok. Megbízhatóan szélesnek, nyugodnak látszott, az utas ülése is jóval nagyobb volt egy tangabugyinyi helynél. Mígnem egy napon – a feltétlen bizalom jeleként – felült embere mögé, hogy az átszállítsa őt a csopperen a nem egészen 4 km-re lévő szomszéd faluba.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Felkászálódván a hátsó ülésre csak a kapaszkodót szorító ujjai fehérsége tanúskodott palástolt rettegéséről, halk fohászai, melyeket azért rebegett, hogy a pici háttámlácska kellő támaszt nyújtson szükség esetén nem hallatszottak ki. Négy koccanás az előtte lévő sisakon és néhány benyelt miatyánk után remegő térddel és összeszűkült gyomorral leszállt a buszmegállóban, és biztosan tudta: soha többet nem ül motorra!!!!
Teltek-múltak az évek, párja néha megkérdezte, mennek-e motorozni, de az asszony hajthatatlan maradt: ő aztán nem. Közben a férj – mert a férfiak valljuk be, genetikailag kódoltak a csapodárságra! – megpillantott EGY MÁSIKAT! Méltóságteljes cirkáló volt, ménesnyi paci dorombolt elrejtve jóvágású reflektorai mögött, csillogott a krómdíszítése a napsütésben és elképesztő, bídermajeres kényelmű fotelt viselt ülés gyanánt a hátán. Félve kászálódott bele hősnőnk, ám a lágy rugózás, az álomba ringató kényelem, az elképesztő erő és megbízhatóság meggyőzte hamar: rábólintott, és a templomba járós ünneplő motor lett az új családtag.
Egyszer aztán sok idő és megtett kilométer múlva így szólt a ház ura: asszony, meg kéne tanulnod motort vezetni! Sokat vagyunk úton, ha bármi történik velem (no persze csak bokarándulás súlyosságú eseményre gondolok – fűzte hozzá megnyugtatólag), illene legalább az első pihenőig elkocogni tudni.
Elkerekedett arája szeme: ő két keréken??? Mikor ablakpucolás közben leszédül a zsámolyról, pedig négy lába van és nem is mozog? Kizárt! Hányta-vetette magában az ötletet, látta is benne a rációt, de mégis… Nem elég, hogy szédüléses hendikeppel indul, már majdnem 49 éves, még ráadásul 160 cm alacsony is, mert ezt ugye nem lehet magasságnak nevezni. Le sem ér a lába a földre a vaspacikról!
