BMW Bikemaraton 2013, avagy macisajtnál balra!
Reggel nagyjából öt magasságában kávéval indítottunk, na nem mintha használt volna bármit is, de legalább megpróbáltuk. Igyekeztünk mihamarabb összepakolni és nem lekésni az aznapi rajtunkat. Én akkor ébredtem fel, amikor kiértünk a településről, a hegyek közé. Ez a mecseki lett a kedvenc szakaszom. Még korán volt, nem volt melegem, mindenhol látni lehetett, hogy száll fel a pára. Szépek voltak a fények is a tájon. Az útviszonyokról ez már nem mindenütt volt elmondható.
A vigyorgás olyan 10 körül már kezdett lehervadni az arcomról, akkorra megjött a gatyarohasztó hőség. Eléggé untuk már a dolgot, ráadásul kaptunk egy-két darazsat is a sisak alá, ami nem növelte a dolog élvezeti értékét. A szakasz vége aztán Balatonkenesén volt, laza húsz perc állt rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk a befutó szakaszra.
Végig annak örültünk, hogy pár óra múlva ebéd. Úgyhogy a Mónival végigcsacsogtuk az utolsó szakaszt, ezen már nem volt olyan könnyű eltévedni. Kicsit lazábbra vettük a dolgot. Ráadásul a Balaton körül vasárnap elég szép tömeg szokott lenni, főleg kánikulában, úgyhogy kerülgethettünk a négykerekű kollégákat szinte végig, ez elég sokat elvett a dolog szépségéből. Olyan nagyjából délután 2 és 3 között értünk célba, ami Balatonlellén a Majthényi-Présház volt.
Hát rég örültem ennyire, hogy végre leszállhatok a motorról. De a finom ebéd és az eredményhirdetés után már nem volt rossz érzésem, hogy vissza kellett szállni. Amit sikerült összehoznunk: 14. hely, 80 hibapont. Mi nagyon elégedettek vagyunk magunkkal. Elsőre szép eredmény. Aki nem így látja, próbálja ki, utána megbeszéljük.
Az, hogy nagyon elfáradtunk, nem kifejezés. Hazafelé többször is meg kellett állni pihenni és kávézni, nehogy sikerüljön elaludni a motoron. Ez volt a leghosszabb hazautam eddigi életemben. Nagyon megérte elmenni, életre szóló élmény volt mindannyiunknak. Nagyon tartottam tőle, hogy egy 250-essel sikerül-e teljesíteni a távot értelmes időn belül, de ez sem volt probléma, egyedül Máté várába nem akart feljönni a kedves barátném, de aztán rábeszéltem, hogy egyesben mégiscsak vánszorogjunk fel. Valójában a hibapontok tekintetében ez szinte semmit nem jelentett.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Én javaslom mindenkinek, akit érdekel ez a túra, vagy bármelyik hasonló, hogy ne féljen belevágni! Elhatározás kell hozzá, és egy kis odafigyelés. Sem különleges képességek, sem űrtechnika nem szükségeltetik. Vesztenivaló nincs, csak nyerni lehet vele. Új barátokat és felejthetetlen élményeket. Illetve fél-egy tonna bogarat a motorokra.
1. kép: A csapat indulás előtt
2. kép: Pihenő, Prelog, Horvátország
3. kép: Nah botorkáljunk csak ki a parkolóból…Avagy korán keltünk
4. kép: Hajnali készülődés – Németh Mónika
5. kép: A ménes a célban
6. kép: Enyhén megfáradtunk 🙂
