Azok a fránya „o” betűk!
Történt egy napon, hogy drága kicsi húgom elhatározta, felvarratja a hátára a mantráját. A tetováló barátnőnk, Anita, repesett az örömtől, amikor meghallotta az ötletet, ugyanis látta maga előtt sötét jövőjét, hogy ha ezek ketten megjelennek együtt, hajjaj…
Félelmei beigazolódtak, hiszen röhögve tetoválni azt, aki szintén remeg a nevetéstől, majdnem lehetetlen feladat. De, Anita próbált úrrá lenni a helyzeten…
A mondat, melyet olaszul varratott fel a hugicám, így hangzik: „La vita è solo una,vivila come piace a te e non come vogliono gli altri” („Egy életed van, éld úgy, ahogy te szeretnéd, ne úgy, ahogy mások elvárják”). Ezt rendszerint be is tartja Adrienn.
Amikor Anita elkezdte a munkát, s meghallottuk a gép első berregését, csak fokozódott a jó kedvünk, főleg Adrienné, mert elindult a szavak véglegessé tétele a bőrébe. Az első, gyönyörű „L” betűt vártuk a legjobban, hiszen emiatt választottuk ezt a betűtípust. Rögtön megfogta a szemem, amikor nézegettük otthon a betűféléket, hogy melyik lenne a legjobb választás. Kunkori, kacskaringós szépség a javából ez az „L”!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Természetesen, amikor tetováló csajunk kimondta, hogy készen van az „L”, Adriennel nem lehetett bírni, rögtön meg akarta nézni és tükörrel a kezében ujjongott.
Szépen haladt a munka, eleinte még visszafogtuk magunkat, már ami a hülyeséget illeti, de van egy pont, amin túllépve, ha ránk jön a testvérek között szokásos őrület, nem lehet velünk bírni. Szegény Anitánk már úgy érezte magát, mint egy óvonéni, akinek állandóan szólongatnia kell a rossz gyerekeket. Sokszor meg kellett állnia emiatt, és már az a fenyegetése sem vált be, hogy húz egy vonalat Adrienn hátán, keresztben.
Hogy lefoglaljam magam, fotózgattam, persze nem volt szerencsés vakuval készíteni a képeket, mert mindig elvakítottam pár másodpercre a tetoválót. Kiiktattam a vakut, és rájöttem, hogy így sokkal jobb fotók készülnek, a fények miatt is. Ezen felbátorodva, különféle szögekből kattintgattam a már-már művészi fotókat. Igazán büszke voltam magamra, az új felfedezésemmel kapcsolatban.
Adrienn már nehezen bírta a vége felé, de ez így szokott lenni, hiszen kiveszi az erőt az emberből a tetováltatás. Odáig jutott, hogy betűnként kérdezte Anitát, hogy most hol tart éppen… Rákattant az „o” betűkre, amik szerinte az ellenségei, mert azok fájnak a legjobban. Kitalálta, hogy Anita hagyja ki azokat a „köcsög o-betűket”. Csak ezt hallgattam, hogy „Adrienn, most már fejezd be!”. Régen nevettem olyan jót, hogy már folyt a könnyem is…
Végül, nagy kínok és röhögések árán, elkészült a tetoválás. Adriennt nem lehetett elrángatni a tükör elől, kitekeredett nyakkal nézte a hátát és vigyorgott, mint a vadalma.
Mindenki örült és boldog volt, ezért remek kikapcsolódás a tetováltatás. Nagyon jó élményekkel és egy mintával gazdagabban távozik az ember.
