Az auschwitzi tetováló
„Tätowierer, egy nap téged is elviszlek” – mondta Josef Mengele, gúnyos vigyorral, Auschwitz-Birkenau tetoválójának, Lale Sokolovnak, akinek igaz történetét írta le Heather Morris új-zélandi forgatókönyvíró. Az auschwitzi tetováló című könyv tavaly jelent meg, s annak a szemszögéből mutatja be az életet a koncentrációs táborban, aki a foglyokat tetoválta.
Annyi mindent elmondtak már Auschwitz-ról, a borzalmakról, hiszen nagyon sok egykori táborlakó mesélt az átélt szörnyűségekről. De a könyv egy teljesen új szempontot ad ahhoz, amit eddig gondoltam erről az egészről.
Heather Morrist 2003-ban mutatták be egy idős úrnak, hogy talán érdemes foglalkozni a történetével. Érdemes volt! Heather és Lale Sokolov között barátság született, s a forgatókönyv helyett, végül ez a könyv.
Ludwig Eisenberg 1916-ban született a felvidéki Korompán, a későbbi Szlovákia területén. Később vette fel a Lale Sokolov nevet. 1942. április 23-án vitték Auschwitz-ba. Önként ajánlotta fel, hogy elmegy a nácik munkatáborába, cserébe a családja szabadságáért – legalábbis ezt hitte.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A marhavagonból való kiszállás után, sokadmagával szembesült azzal, hol van: Auschwitz kapujában, melyen ez a felirat várta a foglyokat: „Arbeit macht frei”, vagyis „A munka szabaddá tesz”. A tábor parancsnoka 1943 nyaráig, Rudolf Höss SS-Obersturmbannführer volt.
„Lale hitetlenkedve figyelte, ahogy egy fogoly számjegyenként, sorban a bőrébe karcolta a 32407-es számot. A tűben végződő fa tetoválópálca gyorsan és fájdalmasan mozgott. Ezután a fogoly megragadott egy zöld tintába mártott rongyot, és durván a sebbe dörgölte” – kész volt a tetoválás, amelyet Pepan készített, későbbi segédjének.
Lale tífuszt kapott, de sorstársai bátorságának köszönhetően, akik rejtve ápolták, meggyógyult, s Pepan tetoválósegédje, majd pedig a fő tetováló, vagyis a Tätowierer lett, ahogyan a táborban hívták – egy fiatal náci, Stefan Baretzki vigyázott rá, aki bármikor lelőhette, ha úgy tetszett neki…
Lale a „pokol tornácán” várta minden nap, hogy megérkezzen az újabb és újabb transzport férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel, akiknek a bőrébe tetoválta a számot, melyet egész életükben viseltek utána.
A Tätowierer kivételezett helyzetben volt a táborban, hiszen szabadon járhatott, csak a táskáját kellett mindig magával vinnie, illetve azt mondania, „Politische Abteilung” (Politikai Osztály), s ekkor békén hagyták az őrök.
Lale hatalmas kockázatot vállalt, amibe majdnem bele is halt: a foglyok holmijait átválogató lányok ékszereket, pénzt csempésztek ki neki, ő pedig ételt cserélt rájuk, a tábori építkezésen dolgozó civilektől.
De, ami a lényeg, nem csak a borzalmakról szól ez a hihetetlen történet, hanem arról is, hogy Lale itt találta meg élete szerelmét, Gita személyében, akivel egymásért tartottak ki.
Gita Gisella Furmannova, 1925-ben született Varannóban, Csehszlovákiában, s 1942. március 26-án vitték Auschwitzba, ahol először a „Kanadában” dolgozott, ahol holmikat szortírozott, majd Lale befolyásának köszönhetően, a nyilvántartó helyen kellett adminisztrálnia.
Sokszor jártak a halál küszöbén, de végig kitartottak, a szerelmükért, majd miután az oroszok felszabadították a tábort 1945 januárjában, elszakadtak egymástól, de Lale addig nem nyugodott, míg meg nem találta Gitát.
Lale, a házasságuk után textiláru importálásával foglalkozott, Gita pénzt gyűjtött a tehetősebbektől, s kicsempészték az országból, támogatva, hogy Izrael területén zsidó állam jöjjön létre.
Lale-t letartóztatták, majd csellel megszöktek az országból, s végül Sydney-ben kötöttek ki, és Melbourne-ben telepedtek le. Egy fiuk született 1961-ben, Gary.
Gita 2003-ban halt meg, s halála késztette arra Lale-t, hogy elmondja a nagyvilágnak történetüket. Lale Sokolov 2006-ban, 90-edik születésnapja után hunyt el.
Az, hogy Lale volt a Tätowierer a táborban, azt jelentette a világ szemében, hogy a náciknak dolgozott – ezért is tartott attól, hogy elmondja, milyen volt ott az élet, hiszen sokakat ítéltek el kollaboránsként azért, mert tették, amit tenniük kellett, a túlélésért.
Az auschwitzi tetováló című könyvben, félelmetes, ahogyan betekintést nyerhetünk Auschwitz-Birkenau mindennapjaiba – a hatalomba, a rettegésbe, a megalázottságba, s abba, hogyan lehetett emberként kijönni onnan.
Fotók: Sydney Morning Herald, The Mirror, weszlo.com
